Bővebb ismertető
Szabadság = Boldogság?
Í989 decemberében a felszabadult Berlinben előadták Beethoven IX. szimfóniáját, az újra egyesülő Németország örömujjongásaként. A látványos előadásban Schiller versének egyetlen szavát megváltoztatták: az óda nem az örömhöz (Freude), hanem a szabadsághoz (Freiheit) zengett.
Akkor, két éve, mi is úgy véltük, hogy a két fogalom közé csakugyan egyenlőségjel tehető. Azóta kesewesen csalódva tapasztaltuk meg az ellenkezőjét. A szabadság nélkülözhetetlen az emberhez méltó élethez, de csak a helyesen értelmezett, jól és jóra felhasznált szabadság.
Néhány tanulságot — immár saját tapasztalatunk alapján — k kellett vonnunk magunknak.
1. A szabadságtól nemcsak a diktatúra foszthatja meg az embereket. A reklámoktól a médiáig sok más hatalom is rabul ejthet, manipulálhat bennünket, olyan fortélyosan, hogy észre sem vesszük: nem vagyunk a magunk urai többé. A sok viszontagságot kiállt nyugati demokráciák részben intézményes keretekkel próbálják féken tartani ezeket az erőket, részben a nyilvánosság, a közvélemény őrködik a közélet tisztaságán. A mi társadalmunknak — sa miénkhez hasonlóan éledezőknek — azonban még ki kell építeniük a valódi demokráciát biztosító intézményeket. lázas sietséggel folyó parlamenti törvényhozás, a jogállam alapjainak megvetése legföljebb a külső kereteket teremtheti meg.
Az egyház prófétai, pozitív társadalomkritikai szerepet tölthet be akkor, ha fölemeli szavát a jog és az igazságosság, a szabadság és a testvéries egyenlőség érvényesüléséért, s ha a keresztények elkötelezetten részt vállalnak az új társadalom és az új Európa építésében. Az egyház nem maradhat néma. Korunk számon kéri rajtunk hitünket: hogyan értelmezzük a hazafiságot és a demokráciát, az igazságosságot és a megbocsátást, az élet, a személy és a család jogait, mit teszünk a szegényekért és a hátrányos helyzetúekért.
2. A szabadság nem jelentheti a mérték és a rend elvetését, nem jogosíthat fel a többiek megvetésére, kizsákmányolására vagy leigámsára. Hozzátartozik az igazsághoz és az értékekhez való igazodás, a felelősségtudat, a közjónak és a másik embernek tisztelete. A szabadság tehát nem csak, sót nem elsősorban politikai rendszer, hanem személyes, erkölcsi érték. Valódi közösség csak valóban szabad személyek tudatos akaratából és törekvéséből épülhet föl.
Sok szülő — a félig vagy frissen hívők közül is — ma örömmel küldené keresztény iskolába gyermekét, elsősorban azért, hogy jobb nevelést biztosítson számára. Az egyház küldetéséhez tartozik, hogy az embereket — fiatalokat és felnőtteket — megtanítsa a szabadság felelős, boldogító használatára, példájával legalább annyira, mint szazával.
3. A szabadság nem öncél, hanem út a szeretethez s ezzel a boldogsághoz. /4z ember szabadsága Isten szeretetéből fakad, egyedül abban kapja meg föltétlen garanciáját. Azért ajándékoz meg minket szabadsággal, hogy teljessé tehessük életünket a szeretetben: egymásnak és Istennek szeretetében.
Az egyház Krisztus hívását, a szeretet üzenetét közvetíti a ma emberének: használja szabadságát ana, amire való — azaz a másik megvetése, gyűlölete, kizsákmányolása helyett döntsön a másik elfogadása, megértése, szolgálata mellett. A szabadság ne pusztulásba vigye az embert, hanem a szerelet boldogságát készítse elő számára.
Lukács László
81