Vigilia 1992. március [antikvár]

'p Honfoglalás Második esztendeje folyik az új honfoglalás. A rendszerváltoztatással lehetőségünk adódott arra, hogy a nemzet otthonává lehessen végre a haza. Azóta folyik a küzdelem a romok eltakarításáért, új, igazságosabb és demokratikusabb berendezkedésért, az ország újjászületéséért — megannyi nemes s az egész nemzet javát szolgáló célért. Közben azonban zajlik sokféle egyéb csetepaté, harci portya is. Folyik a harc a hatalomért és a birtoklásért, a jogokért és a privilégiumokért. A régi és az új harca? A károkat egykor előidézők állmk szemben a kárvallottakkal, a jogsértők a jogsértettekkel? Sokkal bonyolultabb a képlet. Új és új érdekcsoportok szerveződnek, régi kapcsolatok felbomlanak, cégérek és címerek, jelszavak és eszmék cserélődnek, has- : ¦:., san kételyünk támad: lesz-e, s ha igen, mikor, a szabadságból egyenlőség és testvériség, lesz-e belőle valódi szabadság, olyan rend, amely az élet fejlődését biztosítja? Lassan megérik a , : felismerés: hiába változnak meg a külső struktúrák, ha az emberek belül a régiek maradnak önzők és álnokok, akiknek a saját érdekük fontosabb minden másnál. A rendszerváltoztatás ^ ezernyi feladatával bajlódva látni kell: ha amott ezernyi a gond, emitt éppen tízmillió új kezdésre lenne szükség: mindannyiunk személyes megtérésére i Ebben a világban találnak magukra a keresztények, éledezik az egyház, s kell tanúságot •; tennie az Isten országáról. Mintha többszörös tudathasadás veszélye fenyegetné. Mit te- : gyen ? Egyház és állam különvált. A kérdés mégsem kerülhető el: hogyan alab'tsák kapcsolatukat ' egymással? A világ különböző országai különböző modelleket kínálnak kettqük partneri kapcsolatára. Melyik a legjobb, legigazabb, honnan mit lehetne átvenni? Maradjon-e távol az egyház > , a törvényhozó és végrehajtó hatalom munkájától, hogy megőrizze a teljes szabadságát, vagy . í ' pedig éppen ezáltal követne el öngyilkosságot, tenné működésképtelenné önmagát? ' ' ; Még nehezebb az egyház és a társadalom viszonyának kérdése. Pluralista társadalmakban : ¦ [ minden személy és csoport igyekszik kifejezésre és érvényre juttatni a maga érdekeit. Ilyen . ! ¦ érdekcsoportként jelennek meg a keresztények is a közéletben. Az egyház müködésképessé- ¦ ¦ géhez intézményekre van szüksége. Ezek jórészétől a múltban megfosztották. A kárpótlás folyamata lassan, sok nehézséggel és nehezteléssel terhelten indul. Az egyházi intézmények )i. életteret keresnek, hogy megerősödve a nemzet szolgálatába állíthassák erőiket. A képlet r ' i i azonban itt sem egyértelmű: a régi jogokra hivatkozva kérje vissza hajdani intézményeit, ;: .' ¦ vagy pedig a romokon, a pusztában vállalkozzék új közösségek, új intézmények teremtésére? : ; . Az előbbi megoldás talán célrevezetőbb, de a környezetből inkább ellenállást vált ki, az utóbbi I i !'! több áldozatot és erőfeszítést kíván, de mintha hitelesebb és vonzóbb lenne. i' : i . Jézus azt a küldetést bízta tanítványaira, hogy hirdessék az Isten országát. Ne vigyenek magukkal semmit, hagyják el még a legszükségesebb útiholmit is. Egyedül Isten szavának erejére hagyatkozva hirdessSc Istennek a gyöngeségben is megmutatkozó erejét. Nincs más parancsunk ma nekünk sem. Hogyan teljesíthetjük jól küldetésünket? Látszólag feloldhatatlan dilemmába kerültünk ha nem harcolunk jogainkért, eltipornak bennünket az erőszakosabbak, ádmesebbek. Ha harcolunk értük, gyöngítjük az általunk hirdetett Krisztus igéjének erejét. ^ Vállalnunk kell e kettősséget, mindig éber lelkiismerettd keresve az Isten akarta megoldást. Ma is igaz: az Istent valóban szerétőknek minden javukra válik: még a jogfosztottság, a hátrányos helyzet, sőt az üldöztetés is. Gyöngeségünk Krisztus keresztjében valódi erőnk egyetlen forrása. Nem kell félnünk tőle ma sem. Ellenkezőleg: talán éppen a túlságosan nagy hatalom hordozza az elgyöngülés veszélyét. Lukács László in*"