Vigilia 1994. december [antikvár]

Részlet: LUKÁCS LÁSZLÓ: Az otthon egyháza Korunk elszakadt Istentől. A keresztény élet egyre inkább a kevesek kiváltsága vagy elszánt hűsége maradt. A nagy többség számára a templomok műemlékké torzultak, az egyház pedig az élet két-három kivételes alkalmát kiszolgáló intézménnyé zsugorodott. Mondhatni, egyetlen ponton él máig elevenen a keresztény misztérium ünneplése: a karácsonyban. Az Isten Fiának földi születése a meggyöngült hitű mai embernek is megdobbantja a szívét: "Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk." S talán megérti, talán - hosszabb rövidebb időre - meg is fogadja a következtetést: "Ha Isten így szeretett bennünket, nekünk is szeretnünk kell egymást." (1Jn 4,9-11) A karácsony az emberiség ünnepévé lett, azoknak is, akiknek hite elhalványul vagy elhalt. A család és az otthon ünnepe maradt akkor is, amikor annyi családi élet indul bomlásnak, amikor magának a családnak az értelmét vonják kétségbe. A családiasság légkörét, az egymásnak örömet szerző találékonyságot, a másiknak ajándékot készítő figyelmet idézi meg sietőssé, rideggé vált életünkben, az önzés és versengés korában is.