Vigilia 2001. március [antikvár]

lukács lászló Emberjogi karta Elkészült az Emberi Jogok Európai Kartája. Jogászi mestermű, méltán állítható az ENSZ által elfogadott Emberi Jogok Nyilatkozata mellé. Középpontjában az emberi személy áll és annak szabadságjogai. Három kulcsfogalmában ráismerünk a francia forradalom jelszavaira (csak az utolsó módosult némileg): szabadság, egyenlőség, szolidaritás. A szöveg végső változatából kimaradt minden utalás Istenre, Európa keresztény gyökereire avval az indoklással, hogy a felvilágosult, szekularizált Európában ez nem illik bele egy alaptörvénybe. Pedig az emberi személy méltóságát a kinyilatkoztatás tárta fel. A Teremtés könyve szerint Isten az embert saját képmására teremtette; reábízta a világ alakítását, és saját szeretetközösségébe hívta meg. Igéje — szeretetének vallomása — pedig Jézus Krisztusban eggyé lett az emberrel. Mindezekhez Isten szabadsággal ajándékozta meg az embert, kockáztatva azt is, hogy az ember nemet mond Isten meghívására, saját életére és boldogulására. Az újkori emberkép, amelynek fő célkitűzéseit a francia forradalom hármas jelszava fogalmazta meg, a kinyilatkoztatás világából nőtt ki, elfelejtve/megtagadva eredetét. Ezt tükrözi — immár európai alaptörvény formájában — a most közzétett Karta. A mulasztás nem egyszerűen amolyan szerzői „copyright" elleni vétség. Két irányban is szegényebb lett így a dokumentum. Kimaradt belőle mindaz, ami kontinensünket Európává teszi. Egyetemesen érvényes, ám absztrakt elvek gyűjteményévé lett. Ugyanígy nevezhetnénk ázsiai, amerikai vagy afrikai emberi jogok kartájának. Vagy éppen egyetemes kartának. Önmagában ennek így is kell lennie. Hiányzik azonban annak a háttérnek, szellemi-kulturális környezetnek a bemutatása, amelyben ezek a felismerések megszülettek; azé a történelemé, amely oly sok jó és rossz tapasztalattal igazolta, hogy a felsorolt jogok valóban nélkülözhetetlenek az emberhez méltó élethez. Evvel együtt hiányzik a törvények indoklása is. Szellemi gyökereit vesztett korunkban bárki fölteheti a gyerekesnek hangzó, valójában teljesen jogos kérdést: „miért?" Miért van az emberi személynek — kivétel nélkül mindegyiknek, az élet minden szakaszában — elidegeníthetetlen joga az élethez, az emberi méltósághoz, a szabadsághoz? A választ, a kijelentéseket megalapozó érveket Európának a kinyilatkoztatásra és a görög-római antikvitásra épülő keresztény múltjában találhatjuk meg. Tudományban, technikában, termelésben Európa minden erejét összefogva is legföljebb versenytársa tud maradni az Egyesült Államoknak, Japánnak és az új ázsiai hatalmaknak. Kulturális-lelki öröksége viszont olyan kincs, amelyet egyedül ő tud felkínálni a világnak. Történelmi hivatása, hogy ezt megtegye. V