Vigilia 2001. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet: "LUKÁCS LÁSZLÓ A. D. 2001 Az ezredforduló láza lassan talán múlóban. Túl vagyunk a számítógépek átállításának sokkján, már üres frázisként is sokalljuk az új évszázad, évezred emlegetését. Az idő lassan visszazökken rendes kerékvágásába. A kérdések persze nem csökkentek. A jövőt kutató tekintet idehaza és világszerte latolgatja az esélyeket: merre tart a világ, hogyan alakul az életünk? Ebben a hónapban a katolikus egyház is befejezte a Nagy Jubileum évének ünnepségsorozatát: Rómában milliók, szerte a világon százmilliók emlékeztek Jézus 2000. születésnapjára (félretéve — jogosan — azokat a történeti kutatásokat, amelyek a Názáreti születésének pontos dátumát próbálják kideríteni). A mostani karácsonykor különleges fény vette körül mind a nyugati egyház ünneplését (december 25-én), mind a keleti egyházét (január 6-án): „megszületett a Megváltó, örvendezzünk". A kérdéssel azonban szembe kell néznünk: mit jelent a megváltás örömhíre a világnak? Mi változott meg kétezer évvel ezelőtt? Valóban ad-e okot az örömre az Eu-angelion? A próféták a jövendő békéről és boldogságról jövendöltek, amelyet a Messiás hoz el. Az Ószövetség népe a történelem tragikus tényeire, a szenvedés és a fájdalom nyomasztó valóságára hivatkozva utasítja el Jézus messiás-voltát, mondván: nem jött még el a messiási idő, hiszen az ígért boldog világ nem következett be. Ezen a ponton válik nyilvánvalóvá a keresztények sajátos tapasztalata és meggyőződése. Jézusról sokszorosan bebizonyosodott, már életében, de főleg halálában és feltámadásában, hogy ő a Krisztus, tehát a Messiás. Ő az ígért Emmánuel: benne ténylegesen és valóságosan jelenvalóvá lett köztünk az Isten. Ettől kezdve a korok és a századok Krisztushoz tartoznak, a történelem urához. Joggal írhatták a krónikások ebben az új, végérvényes és végső korszakban az évek jelzéseként: Anno Domini (a kifejezés rövidítését az angol nyelvben máig használják: A. D.). Krisztus megváltása nem kívülről változtatta meg a világot, hanem belülről. Jézus tett csodákat, de nem cserélte ki a természet törvényeit. Gyógyított embereket, de meghagyta a betegséget. Támasztott fel halottakat, de nem szüntette meg a halált. Az emberek szívébe akart behatolni: fölkelteni bennük annak örömét és bizonyosságát, hogy Isten szereti őket, és fölébreszteni vágyukat arra, hogy ők is egyre elszántabban törekedjenek szeretni — Istent és egymást. A megváltás végbement, de nem hozott látványos változást. Megkezdett egy folyamatot, amely a beteljesülés felé tart. Csíra-szerűen rejtőzik ott a világban — de elpusztíthatatlanul és ellenállhatatlanul hordozza a jövendő élet magvát, minden nyomorúság és viszontagság közepette és ellenére. Minden ellenkező látszat dacára — az Ur esztendejében járunk: A. D. 2001"