Vigilia 2007. március [antikvár]

LUKÁCS LÁSZLÓHalak a hálóban//Téltelen telünk sokaknak örömet szerzett, másokban viszont növekvő aggodalmat keltett. A Föld klímájának megbolydulása mára mindnyájunkat érint, hiszen egyetlen nagy világháló része minden ország, régió: együtt sújt bennünket a baj, és csak együtt találhatunk kiutat belőle.Megindult azonban egy másik globális változás is, mégpedig az emberek életében: az együtt-élés, az egymásra figyelés, az egymásért vállalt felelősség mindig is törékeny rendje felborult a nemzetközi és a társadalmi életben is. Minden egyes személy: egyén, sőt egyéniség: egyetlenegy". Ugyanakkor azonban bár kevésbé láthatóan része egy hatalmas szociális hálónak: szűkebb és tágabb családjának, nemzetének, az emberiségnek.Ez az egyes embert megtartó közösségi háló mára darabjaira szakadozott. Mégis kénytelenek vagyunk együtt élni, közlekedni, dolgozni, ugyanazon a helyen, ugyanabban a társadalomban akarva-akaratlanul össze vagyunk zárva. Ez azonban így az együvé zártság fojtogató hálója, amelyben nem éltetjük, hanem különböző hol finomabb, hol durvább módszerekkel gyilkoljuk egymást. Ahogy Pilinszky János írja a címben idézett versében: Szúró kövek, kavicsok közt / fuldokolva kell / egymás ellen élnünk-halnunk! / Szívünk megremeg. / Vergődésünk testvérünket / sebzi, fojtja meg. / Egymást túlkiáltó szónkra / visszhang sem felel; / öldökölnünk és csatáznunk / nincs miért, de kell."Hagyjátok abba!" szóltak ránk szüleink, ha eldurvult, és veszekedéssé, netán verekedéssé fajult gyerekjátékunk. Ma semmilyen szinten nem hallható hiteles figyelmeztetés, de a tiltások korából különben is kinőtt mára az ember.A kereszténységen belül szinte a kezdetektől jelen vannak olyan hívők, akik elszánják magukat Krisztus radikális követésére, az Atyának való engedelmességben és a világ szolgálatában. Fölbecsülhetetlenül nagy az emberekért végzett tevékenységük: minden kor problémáira megtalálták az Evangélium válaszát, elvállalták azokat a feladatokat, amelyekkel embertársaiknak, a társadalomnak javára lehettek. Elsősorban mégsem a munkájuk ér a legtöbbet: a puszta létükkel tesznek tanúságot Isten szeretetéről.A szerzetesség elsődleges feladata ma éppen az, hogy hitelesen és szétdarabolt világunk számára modellértékűén éljenek testvéri közösségben egymással: Krisztus szeretete gyűjtött össze minket." Mutassák meg, hogy a szeretetre, a szolidaritásra, a közjóra alapozott együttélés lehetséges életforma, sőt az egyedüli életlehetőség különben fuldokló halakként egymást öldökölve vergődünk összezárva egy ország, egy társadalom hálójában.161