Világjáró 2008. október [antikvár]

A minap kezembe került egy régi fotó. Ez áll a hátulján: "Öcsémmel egy iskolai kiránduláson". Én úgy ötödikes lehetek, ő eggyel kevesebb. Szégyenlős, zavart mosollyal nézünk a tanító néni fényképezőjének objektívjébe. Szegényes, elnyűtt melegítőcuccban, kócosan, görbe szalonnasütő karót szorongatva ülünk a tűz mellett. A nem éppen profin komponált kép hátterében feltűnnek más gyerekek is, hasonló szerelésben. Ki a szalonnáját csöpögteti a kenyérre, ki kulacsát húzza meg, ki uzsonnára csomagolt szendvicsét majszolja. Úgy emlékszem, éppen a Lajos-forráshoz kirándultunk... Akkoriban minden második hét szombatján túrázni indultunk az iskolai természetjáró körrel. Sorra jártuk a Budapesthez közeli kirándulóhelyeket: Normafa, Kékes tető, Hármashatár-hegy, Dobogókő, Hűvösvölgy stb. Korán indultunk, egész nap gyalogoltunk, ősszel gesztenyét és színes leveleket gyűjtöttünk, tavasszal versenyeztünk, melyikünk találja ki az éppen csak kibomló rügyekből, születő levélkékből, milyen növénnyel van dolgunk. A tanító nénik segítségével tüzet raktunk, szalonnát sütöttünk, forrásvizet ittunk, köveken ugráltunk, számháborúztunk.