Világjáró 2012. június [antikvár]

Egy terasz a világ Vérnarancs színben úszik minden. A szomszédos házak, a kerítések, a friss-zöld tujasorok, a csinosan nyújtózó díszköves járdák, s a távolban a párában burkolózó erdő bozontos fakoronái. Különös fényben fürdik a környék, és a lábaim előtt, a terasztövében kezdődő kertem. Vad skóciai mezőket idéz a tömör gyep harsány zöld színe, s kecsesen szállingóznak a szélben a törpe cseresznyefák apró, fehér virágszirmai, mielőtt aléltan omlanának a puha fűre. A formás sziklakertben egyetlen gyom sem ütheti fel a fejét, a sétány szegélyköve ellentmondást nem tűrve szorítja karjai közé az apró, fehér kavicsokat. A lemenő nap fényében elégedett mosollyal támaszkodom a kecses kovácsoltvas korlátnak. Így képzeltem.