Világosság 1960. november [antikvár]

Részlet:VilágosságAz emberi gondolkodás szükségszerű, elszakíthatatlan kapcsolatban áll a világossággal, a szónak mind fizikai, mind pedig szellemi, átvitt értelemben. A tűzgyújtás feltalálásától az elektronikus számológépekig, a primitív varázslástól a társadalom bonyolult mozgástörvényeinek felismeréséig: mi más az emberi kultúra története, mint küzdelem a sötétség, bizonytalanság, homály félelmes erői ellen, küzdelem a világosság, biztonság, értelem érvényre jutásáért? Kissé szentimentális stílusfordulattal ezt az eredendő világosság szeretetet úgy szokták nevezni a pszichológusok, hogy "az emberi lélek természetes heliotropizmusa" : mint napraforgó a Nap után, úgy fordul az emberi gondolkodás is természete szerint a világosság felé.Azon a hosszú úton, amelyen az emberiség a homályban elvesző kezdetektől a dolgok tudományos megismerésének mai színvonalára jutott: minden küzdelem, kudarc és időszaki visszaesés ellenére is világosan felismerhető a természet és társadalom "vak erői" és a belőlük táplálkozó előítéletek, obskurantista hiedelmek ellen küzdő ember egyre jobban kibontakozó győzelme. Ez a győzelem lényegét tekintve nem más, mint amit fejlődésnek, a társadalom haladásának szoktunk nevezni, s amelyben sohasem kételkedtek azok a gondolkodók, akik ezt a fejlődést akarták gondolataikkal szolgálni.