Világtörténet 2003. tavasz-nyár [antikvár]

BÍRÓ LÁSZLÓ OKTATÁSPOLITIKA ÉS REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEK EGY 1918-BAN LÉTREJÖTT ÁLLAMBAN Amikor a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrejött, a vitális kérdések - mint az ország berendezkedése, fejlődésének és modernizálásának módjai - nem voltak, nem lehettek véglegesen eldöntve, megtervezve. A jól működő oktatási rendszer kiépítésére több szempontból is szükség lett volna: a hatásos iskolapolitika egyrészt csökkenthétté volna az egyes orszá^észek közti műveltségbeli különbségeket, másrészt a jugoszlávizmus szellemében megfogalmazott tananyag közelíthette volna az egyes délszláv népeket egymáshoz, ami végső soron erősíthette volna lojalitásukat az újonnan alakult állam iránt. Az adott lehetőségek között gyors gazdasági, kulturális felemelkedésről azonban csak álmodni lehetett.' Az SZHSZ államot létrejötte után hatalmas különbségek jellemezték. Igaz ez az oktatás" és a kultúra területére is. Az állam megalakulása után az elemi oktatás területén öt különböző alapvető oktatási törvény volt életben: Szerbiára, Montenegróra és a Vajdaságra az 1904. évi, 1919-ben módosított szerb törvény vonatkozott, a szlovén területeken az 1869-ben hozott és 1881-ben módosított, Horvátországban és Szlavóniában az 1883-as, Dalmáciában az 1869-ben szentesített és az azt módosító 1883-as törvény volt életben. Bosznia-Hercegovinában az 1911-ben, illetve 1913-ban megalkotott törvények voltak a meghatározó előírások.^ A területek egymáshoz közelítése, illetve a korábbi önállóság megőrzése volt a tárgya az oktatáspolitikai koncepciók körüli vitáknak, ugyanazok a kérdések, amelyek az állam berendezkedésével kapcsolatban is döntő módon felmerültek.^ Az állami kultúrpolitikában különböző szakaszok különíthetők el. Az elsö évekre, a parlamentarizmus időszákára az alapvető irányítási keretek kialakítása,' a viták a jellemzők. A diktatúra idején, 1929-től a jugoszlávizmus szellemében megszülettek az alapvető oktatási törvények, majd az 1930-as évek közepétől az előzőekhez képest fokozatosan csökkent az állam beleszólása a kulturális kérdésekbe, majd 1939-ben az ország berendezkedésének átalakításával az oktatás és a kultúra irányítása „nemzeti" hatáskörbe került.'' Előzmények: állami iskolapolitika a korábbi államokban Az iskoláztatás színvonala az egykor a Habsburg Birodalomhoz tartozó területeken magasabb volt, mint az SZHSZ államhoz került egyéb területeken. Az oktatás kezdetei és az állami szerepvállalás is korábbra nyúlik vissza. A szlovének által lakott vidékeken az elsö iskolák a 13-14. században jelentek meg, a városokban a tanítás nyelve a német, a tengermellékeken pedig az olasz volt. A szlovén nyelvű oktatás gondolata a reformáció idején merült fel először, és ekkoriban jelent meg Primoz Trubar első szlovén ábécés könyve és kis katekizmusa (címe szerint „In der windischen Sprach"). A reformáció idején jó néhány alsó fokú iskola nyílt, a sikelres ellenreformáció után, a 16. század végén a protestáns iskolák zömét bezárták, az oktatás szervezése a jezsuiták kezébe került. A jezsuiták az elemi oktatással szemben a magasabb fokú iskolák fejlesztésére fektették a hangsúlyt: gimnáziumokat