Világtörténet 2006. tavasz-nyár [antikvár]

ANDREJ MEDUSEVSZKIJ A POLGÁRI JOG KODIFIKÁCIÓJA AZ OROSZ ÉS A HABSBURG BIRODALOMBAN Az 1860-70-es évek reformjai utáni orosz jogrendszer sajátosságait a jogi dualizmus fogalmával lehet meghatározni. Ez azt jelenti, hogy Oroszországban egy időben két jogrendszer működött: a pozitív jog (leginkább a nyugati normák befogadásában fejeződött ki) és a szokásjog (alapvetően a parasztokra vonatkozó jog íratlan normái), amelyet az érvényben levő jogszabályok csak részben fejeztek ki, ugyanakkor a lakosság túlnyomó többsége jogi tudatának valós alapját képezte. Ennek megfelelően a polgári jog kodifikációjának problémája kulcskérdéssé vált a 19. század második felében és a 20. elején Oroszországban. A vitákban a legnagyobb jogi és magánjogi teoretikusok vettek részt - K. N. Annyenkov, A. H. Golmsten, Sz. I. Zarudnij, K. D. Kavelin, N. M. Korkunov, D. I. Mejer, K. I. Malisev, Sz. A. Muromcev, Sz. V. Pahman, L. 1. Petrazsickij, I. A. Pokrovszkij, V. I. Szergejevics, G. F. Sersenyevics akik különböző elméleti koncepciókat terjesztettek elő a kodifikációs rendszert illetően.' A két jog összehasonlítása által tárták fel a régi és az új jogrendszer konfliktusát és tisztázták a pozitív jogban rögzített földtulajdon-koncepció legitimitás-válságának okait. A figyelem középpontjában a jogrendszer dualizmusának megszüntetése áll, ami összefügg az ország jogrendszerének modernizációjával, az orosz földtulajdonjog hagyományos normáinak racionalizálásával és modernizálásával. Mindez az Orosz Birodalom polgári törvénykönyvének tervezetében csúcsosodott ki. Különös figyelmet fordítottak a hagyományos földtulajdonlási formák új feltételek közötti jogi szabályozásának problémájára, továbbá az átmeneti földtulajdoni, földtulajdonlási és földhasználati jogi formákra. A polgári jogok törvénybe foglalásának problémái Az orosz polgári törvények összetételükben nem voltak egységesek, ugyanis a polgári törvénykezés több rendszerét foglalták magukba: a polgári törvénykönyvet; a Lengyel Királyság polgári törvénykönyvét; a balti kormányzóságok polgári törvényerejű jogszabályainak gyűjteményét; a Besszarábiai kormányzóságban érvényes törvényeket; a Finn Nagyfejedelemség polgári törvényeit. A Orosz Birodalom 15 kötetes törvénykönyvét az ún. „Törvények teljes gyűjteménye" alapján hozták létre, és csak az érvényes jogszabályokat vették át. 1833. január 31-én hirdették ki, és 1835. január l-jén lépett életbe. Teljes terjedelemben a Törvénykönyv 1832-ben, 1842-ben és 1857-ben jelent meg. 1857 után már nem közölték teljes terjedelemben, hanem csak bizonyos köteteket adtak ki. 1885. november 5-én az államtanács véleményének figyelembevételével és legfelsőbb szintű jóváhagyásával új szabályokat fogadtak el az államtanács törvény-előkészítő részlege számára. A törvénykönyv rendszerében a polgári törvényeket a X. kötet tartalmazza. 1857 után két kiadást ért meg: először 1887-ben, másodszor 1900-ban adták ki. A törvénykönyv, amely a polgári jogszabályokat tartalmazta, négy részre (könyvre) oszlott: „Családi jogok és kötelességek" (1. könyv 1-382. tc.); „A vagyonjog-szerzés és -megerősítés rendjének általános szabályozása" (II. könyv 383-933. tc.); „A vagyonjog-szerzés és -megerősítés rendjének különleges szabályozása" (111. könyv 934-1527. tc.); „A szerződéses kötelezettségek" (IV. könyv 1528-2334 tc.). A X. köteten kívül a Számunk elsö öt tanulmánya elhangzott előadásként a Magyar-Orosz Történész Vegyesbizottság „A Habsburg Monarchia és Oroszország a 19-20. században" című konferenciáján (Budapest, 2004. október 19-20.).