Világtörténet 2010. tavasz-nyár [antikvár]

ALEKSZANDR SZTIKALIN A TÁJÉKOZTATÓ IRODA FELOSZLATÁSA ÉS A KOMMUNISTA PÁRTOK KÖZÖTTI KAPCSOLATOK ÚJ FORMÁI A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája (Kominform), amelyet 1947 szeptemberében „a kommunista pártok tapasztalatcseréje és tevékenységük kölcsönös egyetértés alapján történő összehangolása érdekében" hoztak létre, a gyakorlatban a kommunista mozgalom centralizációjának eszközévé vált. A kommunista és munkáspártok ideológiai-politikai irányítása Moszkva részéről a szervezeten keresztül folyt, ily módon a Kominform ténylegesen átvette az 1943-ban feloszlatott Kommunista Internacionálé (Komintern) szerepét.' Ismeretes, hogy a Kominform volt a Jugoszlávia-ellenes összehangolt propaganda szervezője 1948-1949-ben.^ Amikor azonban Sztálin meggyőződött a propagandakampány eredménytelenségéről, a szervezet viszonylag hamar érdektelenné vált számára. 1949 után már nem szerveztek nagyjelentőségű Kominform-tanácskozásokat, 1950 novembere után a Kominform titkársága egyetlen egy ülést sem tartott.' Sztálin utódai sem tettek komoly lépéseket a Kominform tevékenységének felélesztésére. így 1954-ben nem adtak szabad utat Mark Boriszovics Mityin akadémikus, a Tartós Békéért, Népi Demokráciáért című folyóirat főszerkesztője javaslatának." Moszkvában pontosan felismerték a Kominform strukturális hiányosságait, amelyek közül a legfontosabb az volt, hogy jelentős országok kommunista pártjai - mint például a második legnagyobb szocialista ország, Kína, valamint a két Németország kommunista pártjai, illetve a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége (JKSZ) - nem voltak a szervezet tagjai. Mindez számos kérdésben hátráltatta az SZKP irányvonalának megvalósítását a kommunista mozgalmon belül. Jóllehet a szovjet vezetők elégedetlenek voltak a Kominformmal, ekkor még nem dolgozták ki a kommunista mozgalom felett ellenőrzés hatékonyabb formáit. 1954 februárjában az SZKP KB Elnöksége ülésén felmerült, hogy javítan kell a „népi demokratikus" országokkal fenntartott kapcsolatok sztálini időkben kiala kult, nem kellőképpen hatékony módszerein. A kérdés felvetéséhez Georgi Mihajlovícs Popov, a Szovjetunió lengyelországi nagykövetének működése szolgálta tott ürügyet. Popov - ahogy az SZKP Elnöksége idevágó határozatában áll - „megsér tette az SZKP KB és a szovjet kormány utasításait, miszerint megengedhetetlen, hogy a szovjet nagykövetek bármilyen formában beavatkozzanak a népi demokratikus országok belügyeibe, illetve a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB és a lengyel kormány működése feletti ellenőrző szerep átvételére törekedett". Megengedte magának, hogy önkényesen értelmezze az SZKP KB tanácsait az állam- és pártkapcsolatok építése kérdésében, és önhitten viselkedett a lengyel elvtársakkal, ami „komoly károkat okozhatott a szovjet-lengyel viszonyban".^ Popovot felmentették, és az Elnökség határozatában leszögezték: megengedhetetlen, hogy a nagykövetek túllépjék meghatalmazásukat és beavatkozzanak a fogadó országuk belügyeibe.' A Kominformról ez alkalommal nem esett szó, a szovjet vezetés úgy gondolta, a kapcsolatokat a kelet-európai országokkal egyre inkább diplomáciai szinten fogják fenntartani, és nem csak a pártstruktúrákon keresztül.