Világtörténet 2013/1-4. [antikvár]

Részlet az 1. számból: PALOTÁS ZSOLT Keresztény rabszolgák a Barbarikumban Források a muzulmán kalózkodás 16-18. századi történetéből „A berber kalózok a természet pestisei, az emberiség dögvészei, a szabadság zsarnokai, az egyetemes ártatlanság hóhérai, akik olyan kegyetlenséggel okoznak kárt, ami a többi ember számára ismeretlen, és mely továbbá felülmúlja az országukban született tigrisek és oroszlánok kegyetlenségét is."* Pierre Dan (?-1649) francia trini-tárius, szabadító rendi szerzetes korántsem hízelgő megállapítása jól jellemzi korának nyugati, keresztény államainak és azok lakosainak véleményét az észak-afrikai muzulmán városokról és emberekről. Jelen tanulmány célja, hogy elsősorban a keresztény forrásokon keresztül és a szakirodalom alapján bemutassa és megvizsgálja az Oszmán Birodalom észak-afrikai tartományairól és a muzulmán kalózkodásról kialakult kortárs keresztény képet. Az egyes forráscsoportokat áttekintve arra a következtetésre juthatunk, hogy ez a kép igen színes volt. Némely esetben, ahogyan Dánnál is olvashatjuk, nagyon negatív és lesújtó vélemény alakult ki. Ezzel szemben a nyugati konzulok értékelése számos esetben reálisabb volt. Ezen objektivitás egyik oka az volt, hogy az eseményekhez külső szemlélőként, nem pedig „szenvedő" résztvevőként tudtak viszonyulni. Az elemzés a kapcsolatok széles csoportját vizsgálja meg, hiszen a nyugati keresztény világ a kora újkorban számos ponton érintkezett a Mediterráneum térségével, így az észak-afrikai oszmán tartományokkal is. Az élet minden területét átszőtte az iszlám és a keresztény civilizáció találkozása. Több királyság számos alattvalója indult Észak-Afrikába, és tért át ott az iszlám hitre. Ezek a személyek jelentős pozíciókat kezdtek betölteni Algír, Tunisz és Tripoli társadalmában, hadseregében és politikai vezetésében. A fenti tényezők mellett az egyes nyugati államok katonai és gazdasági érdekeiknek is érvényt próbáltak szerezni, vagy legalábbis megegyezni, kapcsolatokat kiépíteni ezen területekkel. A kalózkodás a 17. században élte az aranykorát, így volt ez a földközi-tengeri muzulmán kalózkodás esetében is. Ekkor a muzulmán kalózok szabadon tevékenykedhettek. A 16. századtól kezdődően egészen a 19. század közepéig a nyugatiak szemében a keresztény rabok kérdése az egyik legfontosabb megoldan- 1 „Corsaires de Barbarie, qu'on peut appeler les fléaux de la nature, les pestes du genre humain, les tyrans de la liberté commune, & les bourreaux universels de l'innocence, qu'ils violentent sans cesse par des cruautés inconnues au reste des hommes, & qui surpassent de beacoup celle des tigres des lions qui naissent en leur pays." Dan, 1646. 4.