Világtörténet 2020/1-4. [antikvár]

A rendszerváltás narratívái 1989 - az áttörés éve A kelet-európai rendszerváltás a jelenkor utolsó történelmi eseménye. Nem csupán azért, mert azóta eltelt három évtized, s így rendelkezünk már némi történelmi távlattal, hanem azért is, mert ez az utolsó olyan eseménysorozat, amelynek elemzéséhez hozzájuthatunk elsődleges, tehát levéltári forrásokhoz is. Ugyanakkor le kell azt is szögeznünk, hogy következményeiben még nem beszélhetünk teljesen lezárt korszakról. 1989-ben megmozdult Kelet-Közép-Európa. A korábbi évtizedekhez képest valamivel szabadabb politikai légkörben és enyhébb szovjet befolyás mellett a gazdasági nehézségekkel küzdő országokban kiútkeresés kezdődött a társadalom legkülönbözőbb szintjein. Létrejöttek az első ellenzéki politikai pártok, amelyek összefogtak (például ellenzéki kerekasztalokat hoztak létre, közös nyilatkozatokat tettek közzé) és felkészültek a hatalommal való tárgyalásra. Fő követelésük a többpártrendszer engedélyezése, a tervutasításos gazdasági rendszer helyett a piacgazdaság bevezetése, valamint az emberi szabadságjogok tiszteletben tartása volt. Ezzel párhuzamosan a kommunista pártokon belül is jelentős változások történtek. A fiatalabb, képzettebb és a jövőn elgondolkodó nemzedék több fázisban sikeresen eltávolította a bigott vezetőket (néhány országban az utcai események is siettették a személycseréket), és végül - Lengyelországtól Szlovéniáig - a kommunista pártok is elfogadták a politikai pluralizmust és a többpárti választásokat (ezek megtartása már átcsúszott 1990-re). A röviden leírt folyamat - Romániát kivéve - többnyire békés volt (Csehszlovákia esetében például „bársonyos forradalom"), de a nyomásgyakorlás, illetve az állampolgári elégedetlenség és követelések demonstrálása céljából több országban nagyobb megmozdulásokra került sor, ezek közül a prágai diáktüntetés tűnik a legemblemati-kusabbnak. Hasonlóképpen emlékezetes a berlini fal leomlása, amely nemcsak a vasfüggöny újabb átvágása, a keleti és a nyugati európai világ közötti átjárás visszaállítása volt, de jelzés is, hogy új geopolitikai korszak kezdődik. Az események nyomán jelentős változások mentek végbe. Egyrészt, az 1948 után létrehozott és az évtizedek során alapjaiban kevéssé változó államszocialista szovjet modellt felváltotta a kapitalista gazdálkodás, valamint az egypárti diktatúrákra épülő politikai modell helyett bevezették a többpártrendszert, az egyenlő és titkos választásokon alapuló parlamentáris demokráciát. Másrészt, a világ 1945-től jaltai rendszerként ismert felosztása is megszűnt. A rendszert váltó országok - a Szovjetuniót és utódállamait leszámítva, de a három balti államot beleértve - 1989 után