Zászlónk 1914. szeptember-1915. június (rossz állapotú) [antikvár]

Fiúk! Kedves Barátaim! Nagy esztendőt éltünk át együtt ezidén. Most még megmérni sem tudjuk, hogy mekkorát. Évek távlata kell hozzá, hogy rontó és építő munkájának roppant méreteit megvázoljuk. Mint aki a Himalája rettentő szakadékaiban kanyarog, csak akkor veszi észre igazán, hogy micsoda óriások országát járta, mikor a tengernyi Bengál-síkságról nézi égnek meredő sziklakapuit. Mi is így leszünk, ha majd a Béke-síkságról nézünk visszafelé erre az egetvívó évre. De most még örvények fölött, szakadékok között járunk. Megvallom, rettegtem a gondolattól, hogy hátha el kell eresztenünk egymás kezét. De nem kellett. Együtt voltunk és együtt vagyunk most is a nagy dúlás tizedik hónapjában. Deo gratias!