100 éves a M. Kir. Erdészeti Kísérleti Állomás-A M. Kir. Erdészeti Kutató Intézet-Az Erdészeti Tudományos Intézet [antikvár]

AZ INTEZET TÖRTENETE Az Erdészeti Tudományos Intézet, amei^ az egylcoron Selmecbányán megalapított Magyar Királyi Erdészeti Kísérleti Állomás jogutódja, 1998-ban ünnepli 100 éves fennállását. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter már a századforduló előtt felismerte, hogy hazánk társadalmi és gazdasági felemelkedéséhez elengedhetetlen a szétforgácsolt, szigetszerűen élő szellemi erőink koncentrálása és a természettudományi ismeretek célorientált hasznosítása. Szerencsére az intézményesített erdészeti kísérletügy államilag garantált keretekben történő létrehívását a múlt század második felében számos, az erdők sorsáért aggódó erdész és erdőtulajdonos is óhajtotta. Már 1874-ben, az Országos Erdészeti Egyesület Kalocsán megrendezett éves rendes közgyűlésén Fekete Lajos a selmeci akadémia rendkívüli tanára előadás keretében tett javaslatot a hazai erdészeti kísérletügy megszervezésére. A közgyűlés az indítványt elfogadta, majd később, az 1896. évi budapesti közgyűlésen újból megerősítette, hogy „az erdészeti kísérletügy mielőbbi megszervezése, mint a nemzet vagyonosodását előmozdító kincs értékének fokozása, s ennél fogva az erdőgazdaság gyarapítása szempontjából feltétlenül szükséges". Végül Vadas Jenőnek, a később megalapított kísérleti állomás első igazgatójának előkészítő, szervező és meggyőző munkássága, valamint Bedő Albert országos főerdőmester támogató hozzáállása eredményeként 1897 december 31-én Darányi Ignác miniszter úr aláírta az önálló, közvetlen a minisztérium fennhatósága alatt álló, Selmecbányái Erdészeti Kísérleti Állomás létesítéséről intézkedő 12650. sz. rendeletet. Egyben értesítette a miniszter a Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia igazgatóságát a döntéséről. Vadas Jenő 24 éves vezetői munkássága alatt azt az Erdészeti Lapokban 1893-ban megjelent „Szervezzük a magyar erdészeti kísérletügyet" című tanulmányában hangoztatott ma is korszerű ökológiai-ökonómiai felfogást érvényesítette, miszerint „a kísérleti állomások feladata az erdőgazdaság összes dolgaiban tanulmányokat, kutatásokat, kísérleteket tenni, hogy azok alapján biztosan legyenek megállapíthatók azok az erdőgazdasági elvek, melyeknek alkalmazásával az erdők jövedelmezősége, a tartós mértékig fokozható". A Földművelésügyi Minisztérium 1898. évi 11. számú kiadványában lefektették az Erdészeti Kísérleti Állomások Működési Szabályzatát, mely szerint a Selmecbányái központi állomást munkájában 4 külső kísérleti állomás segíti. Ezek, az akkor már működő 4 erdőöri szakiskolánál. Királyhalmán, Vadászerdőn, Lipótújváron és Görgényszentimrén létesültek. A központi kísérleti állomás kísérleti tevékenysége az akadémia hathatós támogatásával indult el, hiszen Vadas Jenő, majd pedig a vezetői székben őt követő Roth Gyula is az akadémia rendes tanárai voltak. A központi és külső állomások tevékenysége előre megállapított és jóváhagyott munkatervek alapján folytak. Szakma- és tudománytörténeti szempontból is jelentős, esemény volt az Erdészeti Kísérletek 1899. évi megjelenése, amely a két világháború viszontagságos éveit