"1000 éves a magyarországi iskola" [antikvár]

Előszó Intézetünk kezdettől - negyedszázad óta - fontos feladatának tekinti a neveléstörténeti kutatás támogatását s főleg a kutatási eredmények publikálását. E sorozatban immár a negyedik - neveléstörténeti tanulmányokat tartalmazó - önálló kötetet jelentetjük meg. Huszonötödik évfolyamába lépett megyei szakfolyóiratunk, a Megyei Pedagógiai Körkép évente rendszeresen megjelenő hat számában pedig a "Múltunkból" című rovatban olvashatók értékes írások, visszaemlékezések. Mindezt azzal a tudattal és céllal adjuk közre, hogy az érdeklődő és ambiciózus pedagógusok remélhetően megtalálják ezekben az írásokban azt a sajátos pedagógusmüveltséget gyarapító olvasmányt - a hajdan volt intézmények és elődeink tiszteletre méltó erőfeszítéseit, jelentős eredményeit -, amelyek a mai oktató-nevelő munkájukhoz adhatnak ösztönzést és segítséget. Köszönet illeti azokat a kollégákat, akik a gyakorlati pedagógia különböző területein, szerteágazó oktatói-nevelői elfoglaltságuk mellett s pihenő éveikben nagy odaadással, jó szakmai felkészültséggel és eredményesen végeznek neveléstörténeti kutatásokat. A tárgyszerű és szemléletes, nemcsak tényeket és eredményeket tükröző, de a különböző korok hangulatát, az intézetek légkörét és kiemelkedő pedagógusaink progresszív törekvéseit is érzékeltető írásaik például szolgálhatnak mindenekelőtt az iJ^abb nemzedék számára. Különösen szeretném a figyelmet felhívni azokra a tanulmánj^okra, amelyek a tanítóval, a tanárral, azok harcaival és a nagy politikaitársadalmi átalakulásban vállalt szerepükkel foglalkoznak. Hiszem, hogy általuk - az ő példájuk révén - erősítjük, sőt növeljük az ifjabb pedagógus nemzedékben az új iránti fogékonyságot, a kezdeményezőkészséget, az önállósulással párosuló felelősségérzetet, a változó feltételekhez való alkalmazkodás képességét s nem utolsó sorban a bennük meglévő ambíciót és alkotóképességet is. Egy alkalommal megkérdezték a Nobel-díjas Albert Schweizertől: hogyan lehet egyáltalán neveim? így felelt: "Először is: jó példával. Másodszor: jó példával. Harmadszor: jó példával." Gondolom legtöbbünknek volt nem egy olyan tanítója, tanára - mint például az "Éietútam" című írás szerzője -, kinek mély embersége, szilárd.