Bővebb ismertető
Kisfaludy Sándor Gimnázium
SÜMEG ÉS KORSZERŰ FIAI
Ambrus Lajos író előszava
Sümeg a magyar barokk parányi gyöngyszeme - a „legregényesebb fekvésű városka", ahogy Jókai írja a Magyar Tempe-völgy című munkájában. Viszont azt sajnálja a Balaton-vidéket a mitológiai szépségű, fennkölt istenekkel lakott antik tájhoz hasonlító szerző, hogy ezt a magyar regetájat sosem tudta olyan szépnek és oly meghatónak ábrázolni, amilyen az valójában. Sokan vagyunk a hasonlattal így, Jókai óta is. Bár a magyar Tempé-nek előbb az ódaköltő Berzsenyi saját szülőföldjét nevezte, a Kemenesalját, a Somló és a Kissomlyó, a Ság vidékét, a Marcal-medencét, s bizonyára nem érdemtelenül. Ám a „magyar" Tempe-völgy mára mégis így tudatosult: az ezüstcsíkos Balaton tükrének éteri csillogása, a balatoni vulkáni hegyek poétikus látványa, a Badacsony komorló tömbje, a Szent György-hegy pazar bazaltoszlopai. A régi Zala legészakibb, „hullámos" részeinek főhelyén székelő Sümeggel. Legfőbb sajátossága épp az, hogy mindegyik ihlető hívású szellem és táj: leginkább a poéták és a tájfestők számára, ha az utóbbiak még manapság is akadnának.
Ráadásul Sümeg ebben az idealizált Tempe-völgyben a Csobánc, a Tátika, a Rezi és Somló várainak, hűvös völgyeinek és regéinek országszerte ismert költőjét is adta a honnak. Kisfaludy Sándort. Egy ódon és provinciális poétát, aki egyben a városka legismertebb polgára lett. Aki szerint ez a hely, a „locus" egyszerre nyájas istenek völgye és rabszolgapad -„tündérek lakhelye" és „kínaimnak műhelye", együttesen. A tájakat bemutató poémájá-ban úgy is veszi számba ezeket az elemeket, felleltározva, sorrendben, szinte listázva, mint valami komoly műhely közismert örökségét — a „tartozékok" és „szerszámok" seregét. Merthogy neki, poétái műhelyében ezekkel a tárgyakkal, szerszámokkal és díszletekkel kell majd „dolgoznia" — munka közben pedig egy egészen új világot teremteni.
Amott látom domborodni Nagy-Somlónak kalapját
Amott, jobbról, nyálasodni A Marczalnak iszapját;
A felhőben merőn ott áll A sümeghi vár foka;