1956 Budapest arcok és sorsok [antikvár]

Egy októberi délután, ezerkilencszázkilencvenkettőben, a forradalom egykori helyszínén, a budapesti Corvin közben álldogáltam. körülöttem nagyrészt nálam idősebb emberek a mozi lépcsőjén rögtönzött színpad. A szeles idő ellenére folyamatosan érkeztek újabbak a Körút felől, s a tömeg egyre növekedett. A mikrofonba egy asszony az életéről beszélt, hajdani reményeiről, jelen csalódottságáról. Az összegyűlt sokaság minduntalan félbeszakította, kiabáltak, tapsoltak, tovább hallgatták. Mintha a szónok és közönsége valami különös párbeszédet folytatott volna egymással. Ők volnának az egykori forradalmárok? - villant át rajtam. Azóta vagyok kíváncsi rájuk, a XX. századvég öregedő, hétköznapi forradalmáraira.