25 éves a Csomasz Tóth Kálmán Kórus [antikvár]

Előszó Jubilál az énekkar. Örömünnep ez mindnyájunknak, akik részesei lehettünk az elmúlt negyed század énekes bizonyságtételeinek, ünnepeinek. A héber jóbél szó, amelyből a jubileum származik, a kos szarvából készült kürtöt jelenti. Azt a fontos hangszert, amelyet különleges örömmel szólaltattak meg az ókori Izraelben minden ötvenedik év kezdetén: Itt az elengedés éve. Urunk elrendelte, hogy minden rabszolga szabadon bocsáttassék, minden kölcsön jóváírassék, minden zálogba vett föld visszaadassék! Ujjongjunk Istenünk bölcs törvényének, örvendezzünk irgalmas szabadításának! (^Mózes 25,1-10; 5Mózes 15,1-4) S miközben hallgatjuk a kórust, a szívünk és lelkünk szabadulni kezd. Bűnbánó énekek magunkba szállásra késztetnek, hálaadások emlékeztetnek, dicsőítések menny-magasba emelnek. Aki hallgatta már a Csomasz Tóth Kálmán Kórus szolgálatát, tudja, hogy nem túlzás mindezt állítani. A titkuk emberfeletti. Imádságok, igetanulmányok, testvéri szeretetközösség gyakorlása nélkül kártyavárként omlik össze a „hatás". De ahol olyanok énekelnek, azok veszik szájukra a Szent nevét, akik szívükben előbb meghódoltak, bűneik átkától Krisztus által megszabadultak, azok másképp zengik a zsoltárt! Nem a kotta, nem a zeneszerző és nem a karnagy parancsa, hogy„jubilate", örvendezve, ujjongva zengjék: „Jertek, áldjuk Istent!" Ez „magától" árad, ez felülről ömlik szerteszét, mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj (Máté 12,34-35) S ez a „magától" - együtt valljuk Reményik Sándorral -ez a kegyelem! Isten igazságos ítélete szerint már gyermekkori bűneim miatt is, mivel minden vétek valakit, valamit rombol - büntetést, halált és kárhozatot érdemelnék. A kereszt evangéliuma viszont meghirdeti: Kárhozat helyett a Messiás dicsőséges kórusának lehetek tagjává! Ez a felfedezés lenyűgöz, felszabadít, s a végletekig hálássá és derűssé tesz! Újra és újra jubilál a lelkem, öröméneket zeng, háladalt dalol, mert „magára vette szennyes ruhámat, megbékítette Istent, Atyámat"! Együtt ünnepelünk most a székesfehérvári református gyülekezet énekkarával, s hálát adunk, hogy általuk annyi kedves percen és órán át szólhatott a szabadító üzenet, zenghetett az Urunkat dicsőítő zsoltár! Jubilál az énekkar. Kívánjuk, hogy tegye újra és újra, dicsérje azt, aki erre mindenkinél méltóbb, aki éhezőket töltött el javaival, ugyanakkor gazdagokat küldött el üresen (Lukács 1,53), s aki odaátra is kórustagokat keres. Itt kevesek kiváltsága az Istent dicsérő kóruszene öröme és ujjongása, ott, a halál nagy folyóján túl mindenki énekel majd, aki a kegyelem dallamát a szívében már itt a földön dúdolni kezdte: A hit, a remény, a szeretet - e három, s ezek közül legnagyobb a szeretet, - Mennyei Atyánk szeretete! (János 3,16)