360° 1991/1. [antikvár]

Újraköszöntőöt évvel ezelőtti lapindító beköszöntőnkben írtuk: új kiadvány születésénél jelen lenni nem feltétlenül örömteli esemény. E kételkedő elindulás után azonban a 360" tette vállalt kötelezettségét: áttekinteni a különböző közművelődési folyamatokat; nézeteket élesen ütköztetve, jobbító szándékkal vitákat is provokálva megismertetni a legkülönbözőbb álláspontokat; városok, városrészek, kistelepülések művelődésügyi természetű forrpontjait" venni nagyító alá. S kezdte mindjárt úgy, hogy már első számának megjelenéséhez cenzúrázó gondolatokat és szándékokat kellett leküzdeni a felelős szerkesztő(k)nek.A továbbiak már simán" zajlottak. Az öt évfolyam anyaga olyan tudást kívánt adni a kulturális intézményeknek s a bennük dolgozó szakembereknek, amely - túllépve a receptszerű módszertani tanácsokon -elméletileg megalapozott, szakszerű helyi cselekvésre ösztönzött: nem mankót adtunk, hanem járni tanítottunk. Legfőbb szerkesztési elvünk az volt, hogy hidat alkossunk elmélet és gyakorlat között - az oda-vissza átjárás lehetőségével.Munkánkhoz igyekeztünk megnyerni szakmánk és más tudományok neves képviselőit, s mint ezt tartalommutatónk is igazolja - sikerrel. S bár a 360° - ha nem is pénzügyileg, de - szellemileg-értékrendileg sosem került ki a házi 3T tűrt" kategóriájából, a távolabbi, hiteles visz-szajelzések erőt adtak a folytatáshoz.Az V. évfolyam után azonban a kiadói (intézményi) állapotok következtében (lásd háttérolvasatként kezdő rovatunkat) beállt a ,klinikai halál": a bizonytalan idejű szüneteltetés. Létünket, újraindulásunkat kizárólag a művelődési minisztérium közművelődési pályázatának köszönhetjük, ahol méltányolták állításunkat: a lap léte olyan misszió, amelyet nem lehet föladni, hiszen azzal az egyetlen időtálló - mert írásos - szakmai fórum(műhely) szűnne meg Csongrád megyében, annak ösz-szes értékkonzekvenciájával.Számunkra így csak az az örömteli kötelesség maradt, hogy eddig bevált saját értékrendünk alapján minél hamarabb közreadjuk további számainkat is. A többit - mint azt már öt éve is véltük - az ítélkező idő dönti el.A szerkesztő