50 év az értelmileg akadályozott gyermekekért [antikvár]

Kerekes Ferenc Bélagyógypedagógus, igazgatóBevezető gondolatokTóth Árpád: Köszöntőjében írja:Csak emberéletben nagy szám ez az ötven, Amely után már lejtős lesz az út, De a Te pályád csak szebb ívbe szökken, Minél több ötven évvé nő a múlt."Egy oktatási intézmény életében nagy jelentősége van a kerek évfordulóknak. Egy történeti időszakot gondolhatunk át. a múlt tanulságaira épülhet az intézmény reményteljessé tehető jövendője.A Rumi Általános Iskola. Készségfejlesztő Speciális Szakiskola, Gyer-mek- és Diákotthon, céljait és feladatát tekintve is különleges intézmény. Egész működése során azok felé fordult, és így teljesítette feladatát. akik sorsukban a legszerencsétlenebbekként indulhattak az életbe. Ez az intézmény volt az. - és nem volt erre más eszköz. - ami reményt adhatott a reményét vesztetteknek, örömre fordíthatta a keserűséget. és azoknak biztosíthatott jövőképet, akikről sérülésük miatt már szinte mindenki lemondott.Az itt dolgozó gyógypedagógusok és segítőik nem ismerték a lehetetlent. Ők tudták, hogy az ide érkező, beszélni, menni alig tudó apróságból, aki többnyire testben és lélekben megtört, elkeseredett, és reményét vesztett édesanyjába kapaszkodva érkezett hozzánk, egyszer majd nevetni, szeretni és emberként élni képes felnőtt lehet. Birtokában voltak és vannak annak a titoknak, aminek segítségével ebben az intézményben jobbára csak boldog gyermekarcokat lehet látni, és a szülők is megtanulhatják és megélhetik azt a csodát, amiben már régen nem reménykedhettek, hogy jogos büszkeséggel nézzenek gyerekeikre.Mi itt tudjuk azt. hogy minden ember okkal jött a világra, és mindenkinek meg van a helye benne. Mi nem teszünk mást. csak megpróbáljuk megkeresni, megtalálni a reánk bízott fogyatékkal élők helyét, feladatát és szerepét, és ez többnyire sikerül is.Hogy hogyan azt nehéz megfogalmazni, de a lényege az, hogy türelem, megértés és szeretet kell hozzá.