50 éves a szövetkezeti mozgalom [antikvár]

A falvak és puszták népe ötven évvel ezelőtt alakította meg a földműves-szövetkezetet Tolna megyében és az egész országban. Nem egyet, vagy kettőt, hanem itt nálunk 118-at, az országban több mint háromezret. Jelezve ezzel, hogy a szövetkezőknek nem volt szándékukban változtatni a mozgalmat száz évvel korábban alapító 28 rochadelei takács máig is érvényes szövetkezeti elvein, így például: - szabad és önkéntes be- és kilépésen a nyitott tagságba, - az egy tag - egy szavazat elvén, - a demokratikusan választott vezetésen, - az önsegély elvén, amely a tagok részjegyeiben és a szövetkezetnek nyújtott kölcsöneiben nyilvánult meg, valamint abban, hogy a tag vásárlásaival, aktív közreműködésével támogatja a szövetkezetét, - a készpénzért vásárlás és értékesítés elvén, - a tagoknak nyújtott visszatérítés, kedvezmény gyakorlatán. Egy riportkötet bevezetője nem vállalkozhat az eltelt ötven év mégoly jelentős változásokkal járó állomásainak felvázolására sem. Talán nincs is rá szükség. Azt gondolom ugyanis: a végeredmény a fontos. Ez pedig az, hogy a magyar fogyasztási szövetkezeti mozgalom - benne a Tolna megyei - napjainkban is megtartotta tagsági bázisát, élvezi tagjai bizalmát és támogatását. Üzleteit az apró falvak vegyesboltjaitól, a városok korszerű szupermarketjéig csakúgy megtaláljuk, mint a szövetkezeti áruházat, élelmiszeripari termelőüzemeket. Mindez egyre inkább egységes arculatot mutat a PRO-COOP elosztó nagykereskedelmi rendszerekre épülő Coop-üzletláncban. Szélsőségektől mentes társadalmi és politikai viszonyok között ez természetes. A fogyasztási szövetkezetek azonban meglehetősen gyakran hiányolták a legalább lojális hatalmat. A tervgazdálkodás éveiben azt vetették a szemükre, hogy önellátóan szeretnének gazdálkodni, hogy miért akarnak a szövetkezetek vállalkozni, a városokban piacot bővíteni. A „büntetés" nem maradt el. Elvették a szövetkezetektől és államosították a nagykereskedelmet és a területrendezéssel „elcseréltették" városi üzleteiket az állami kereskedelem községi boltjaival. A rendszerváltás ránk sütve a kolhoztípusú szövetkezet bélyegét, politikai legitimitásunkat is megkérdőjelezte. Kétszer kellett bizonyítanunk, és mi bizonyítottuk, hogy alulról építkező, támogató tagsággal bíró, valódi szövetkezetek vagyunk. A választások számunkra nem hoztak meglepetést. A megye valamennyi elnökét újraválasztotta a tagság. Ma már sikeresen, túl a piacgazdasághoz történő átmenet nehézségein emlékezhetünk is, ünnepelni is tudunk.