90 éves a Vasas Kórus [antikvár]

ElőszóA vasasok központi énekkarának 90 éves története a maga nemében példa értékű. Nem azért, mintha - akár csak a munkásénekkarok körében is - ne létezett volna különb nála, hanem mert a Vasas Kórus a kezdetektől napjainkig mindig a hazai karénekes tábor élvonalába tartozott és mert fejlődésén, sorsának alakulásán pontosan nyomon követhetők azok a változások, amelyek ebben a 90 esztendőben az egész magyar karének-kultúra históriáját jellemezték. A kórus hírnevének emelkedésén és hullámvölgyein, sikerein és kudarcain mint cseppben a tenger tükröződik az egész. Aki tehát a Vasas kórus életútját áttekinti, az előtt a hazai karénekkultúra - különösen a munkásénekkari mozgalom - minden erénye és gyengéje, zenei- és társadalmi presztízsének alakulása feltárul.Az életút, amelyet a Vasas Kórus csaknem egy évszázad alatt végigjárt, - miként kóruskultúránk egészéé - nem volt zökkenőmentes. Nem csupán a két világháború pusztításai, a belső forrongások és társadalmi-politikai rendszerváltozások következtében. Azért is. Hiszen az ezek nyomán keletkezett hosszabb-rövidebb kényszerszünetek, a háború okozta súlyos vérveszteségek mind az egyes kórusokat, mind az egész énekes tábort igen érzékenyen érintették. A jövő formálódása szempontjából azonban a hosszantartó művészeti jellegű megújhodási folyamat átvészelése" csaknem ekkora mértékű megpróbáltatást jelentett mind a kórusokra külön-külön, mind országos szervezeteikre, a két dalosszövetségre.Az a két évtized (1920-1940), amely alatt az egész magyar karénekkultúra művészi megújhodása végbement, s eközben az egykor esztétikai mércével alig minősíthető Liedertafel-dalármozgalomból európai rangú művészi tevékenység jött létre, nem csekély erőfeszítések árán valósulhatott csak meg. Akadtak együttesek szép számmal, amelyek ebben a hosszantartó küzdelemben elvéreztek. Feloszlottak, vagy teljesen átalakultak, esetleg tagságuk többsége kicserélődött. E megújhodási folyamat, amelyben a Bartók-Kodály nevével fémjelzett zenei progresszió felülkerekedése és teljes győzelme volt a tét, a hazai karénekkultúra történetében korszakváltó jelentőségű. Az a keserves vajúdás, amely mind az egyes kórusoktól, mind szövetségeiktől az évszázados Liedertafel-beidegződésekkel való szembefordulást és a modern, új magyar zene el- és befogadását követelte meg - valamennyiüket alaposan megviselte. Már a férfikarok évszázados egyeduralmának a megtörése is súlyos nehézségekkel járt. Akadt kiváló férfikar, amelynek az életében a vegyeskarrá alakulás tapintatlan erőltetése előbb palotaforradalmat, majd a kórus teljes szétesését idézte elő.