Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
Egyesületünk hetedik évkönyvét tartja kezében a Kedves Olvasó. 2009-ben határoztuk el, hogy évkönyvet adunk ki tevékenységünkről, elvégzett munkánkról ezzel is tájékoztatva tagtársainkat, valamint munkánk iránt érdeklődőket.
A most megjelent évkönyvünk eltér az eddigi megszokott formától és tartalomtól. Nem csak 2015. év eseményeit foglaljuk össze, hanem negyedévszázados évfordulóján megemlékezünk egyesületünk megalapításáról és a megalapítókról.
Ismét közreadjuk a legilletékesebbnek, Bálványosiné Gelencsér Katalinnak, alapító titkárunknak egyesületünk alapításáról szóló írását.
Negyedévszázada, Teleki Pál halálának 40. évfordulóján rendezett Teleki Emléknapok kiemelkedő eseménye volt a gödöllői. Ennek szervezésében, lebonyolításában az újonnan megalakult egyesület vezetői, tagjai tevékenyen részt vettek. Megjelentek és Teleki Pál emléke előtt fejet hajtottak hazánk legfőbb közjogi méltóságai.
Antall József miniszterelnökünknek ekkor elhangzott nagyhatású beszédét évkönyvünk tartalmazza, néhány korabeli fotó- és írásos dokumentum kíséretében.
Antall József beszédében kifejtette, hogy történelmünk folyamán nemcsak nemzetünk, hanem nagy halottaink is szétszóródtak az országban, a világban. Ezért nekünk nemcsak egy nemzeti panteonunk van, hanem a nagy nemzeti sírkert, panteon része minden olyan temető, ahol a nemzet nagyjai nyugosznak. Teleki Pál sírhelye révén a máriabesnyői temető is része a nagy nemzeti sírkertnek, panteonnak. Egyesületünk
Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.
Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ez nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének tudható be, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek adjon hangot műveiben.
Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. Életműsorozatának újra kiadása halála után, 1990-ben indult el. Ugyanebben az évben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.
Márai Sándor Kassán született egy régi szász eredetű családban. Apai ágon a nemesi Ország család rokona. Édesapja Grosschmid Géza, királyi közjegyző, édesanyja Ratkovszky Margit. Márai Sándornak három testvére volt, Kató, Géza és Gábor. Géza Radványi néven vált világhírű rendezővé.
A szülők az elit polgári értékrend szellemében kívánták nevelni gyerekeiket, így Márai Sándor 9 éves koráig házitanítóhoz járt, majd a Jászóvári Premontrei Kanonok Kassai Főgimnáziumába. 1914-ben átkerült Budapestre, a II. kerületi Érseki Katolikus Főgimnáziumba, végül Kassán az Eperjesi Katholikus Főgimnáziumban érettségizett 1917-ben.
1918-ban Budapestre költözött és megkezdte jogi tanulmányait, majd átjelentkezett a bölcsészkarra. A Tanácsköztársaság idején újságíróként tevékenykedett, melynek bukása után először Lipcsébe, Frankfurtba, majd Berlinbe ment tanulmányait folytatni.
Több lap állandó munkatársa lett, a tanulmányait pedig feladta. 1923. Április 17.-én vette feleségül a zsidó származású Matzner Lolát. Még ebben az évben Párizsba utaztak, és 6 évig ott is éltek. 1928-ban költöztek vissza Budapestre.
1930-1942 közötti korszak volt Márai Sándor legtermékenyebb írói időszaka. 1948-ban a Márai család elhagyta Magyarországot és Olaszországban telepedtek le, ahol Márai Sándor tovább folytatta az írást.
1952-ben Márai Sándor és felesége Amerikában telepedett le, ahol öt év kint tartózkodás után megkapta az amerikai állampolgárságot.
1985-ben meghalt Kató húga és Gábor öccse, 1986 januárjában pedig felesége. Végül 1989-ben San Diegóban egy pisztollyal véget vetett az életének.