A 275 éve újjátelepült Monostorpályi [antikvár]

1940. szept. 26-án születtem Monostorpályiban. Szülőfalumat először akkor hagytam el, amikor felvételiztem az egri Tanárképző Főiskola biológia-földrajz szakára. Meg középiskolás koromban is mindig hazajáró voltam, amikor a debreceni Tóth Árpád Gimnázium tanulója voltam. A főiskolai szakdolgozatom szintén Monostorpályi monografikus feldolgozása volt. Ekkor még álmodni sem mertem, hogy általános iskolai tanári diploma megszerzése után 25 évvel folytathatom a község komplex jellegű leírását, feldolgozását. Ebben szerepe volt annak is, hogy a szakirodalom között bujkálva „Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában (1720 - 21) című kiadvány (megjelent 1896) megemlíti, hogy Monostorpályi 1713-ban települt ujjá. Tehát azt megelőzően a török időkben teljesen elnéptelenedett. A falu újratelepülésének 275. évfordulója tette indokolttá a könyv kiadatását. Ebben segítségemre volt a Hosszúpályi Nagyközségi Közös Tanács, a Derecske és Vidéke ÁFÉSZ, a Hajdú-Bihar megyei Húsipari Vállalat a Hosszúpályi és környéke Takarékszövetkezet és nem utolsó sorban a Monostorpályi Tanácsköztársaság Tsz amely oroszlánrészt vállalt a pénzügyi fedezet biztosításában. Az anyag gyűjtését, a szakirodalom feldolgozását jórészt széleskörű kollegális összefogásra, segítségre támaszkodva tudtam megoldani. Munkámban legtöbbet segített Józsa Kálmán a Monostorpályi Általános Iskola igazgatóhelyettese. Gügyéi Erzsébet általános iskolai történelem szakos tanár, Berzi Imre általános- és középiskolai osztálytársam, jelenleg a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium igazgatója, Szabó Imre az általános iskola történelem tanára, aki már engem is tanított. Megköszönöm Kiss Gyula a Monostorpályi Tanácsköztársaság Tsz. elnökének, volt általános iskolai osztálytársamnak és Szűcs Istvánné Tályai Erzsébet általános iskolai igazgatónak írásban elkészített a témához szorosan kapcsolódó ismertetőjét, valamint Kardos Zoltánnak a Nagyközségi Közös Tanács elnökének összegző tanulmányát.