A Bajai Érseki- és Állami Tanítóképző Intézetek története 1929-1958. [antikvár]

Előszó Tisztelt Olvasó! Nagy megtiszteltetés ért, amikor Dr. Molnár János nyugalmazott főiskolai docens felkeresett, liogy írjak előszót munkájálioz. Ismerve számos korábbi írását, -különböző iskolatörténeteket, olctatástörténeti munlcákat - tudtam, hogy nem kell csalódnom az alaposságában. Ismét egy igényes művet vehet kezébe az érdeklődő olvasó. Dr. Molnár János nem kevesebbre vállalkozott, minthogy áttekinti a Bajai Érseki- i és Állami Tanítóképző Intézetek történetét 1929 és 1958 között. Zűrzavaros idők S voltak ezek, viharos fellegek borították eklíoriban a történelem egét, ami ; természetesen kihatott a mindennapokra is, így igen nehéz feladat az állandó változások közepette fejlődő, több politikai rendszert is megélő intézmény : történetének bemutatása is. Az iskola mindenkor a társadalom szerves részeként, a társadalmi és gazdasági fejlődéssel szoros összefüggésben változott. A nagy . ' történelmi események előbb-utóbb helyben is éreztették hatásukat, nincs ez másként a Bajai Tanítóképző Intézetnél sem. A szerző két részben tárgyalja az iskola történetét, az első lépésben 1948-ig, az , államosításig. Az első világhábonit lezáró trianoni döntés következtében sérült magyar nemzeti identitás erősödésének útja az oktatás, a tudomány és a kultúra fejlesztése volt, a nemzetpolitika stratégiai ágává vált. A népiskolai oktatás fejlesztése következtében közel 5.000 népiskolai objektum épült fel, mely V szükségessé tette a tanítói képzés bővítését, szélesítését is, melynek következtében Baján is megindulhatott a tanítónők képzése. A második világháború végéig érintetlen maradt a tanítónőképzés egyházi rendszere. 1948- ban a kommunista párt az egyházi iskolák államosításával érte el, hogy a ' társadalom átnevelése ne ütközzön akadályokba. Ezzel új korszak vette kezdetét a Bajai Érseki Tanítónőképző Intézetben is. A könyv második részéből tudhatjuk meg, hogy hogyan is kell „öntudatos, néphez és hazájához sziklaszilárdan hü, új, haladó pedagógusokat" adni a népi . demokráciánknak. A széleskörű forrásfelhasználásnak köszönhetően kitűnő rálátást kapunk a korabeli gyakorlati és elméleti képzési sajátosságokra, V módszertani fogásokra. Megismerhetjük a hajdani óraterveket, tankönyv- jegyzékeket, tanulmányi eredményeket, az iskola felszereltségét különböző leltárok alapján. Bepillantást nyerhetünk a növendékek mindennapi világába is. ' Megtudhatjuk, hogyan is szabályozta az Intézet az itt tanulók életét a helyes í''; kerékpárhasználattól elkezdve a „fiúk és lányok egymás közötti, tánc közbeni, U szórakozás közbeni" magatartásáig bezárólag. Egy történeti összegzés, bármilyen H tárgyú is legyen, elképzelhetetlen adatok és tények nélkül. [vf