A barokk Székesfehérvár [antikvár]

1688. évi május hó 19.-én az ősi Alba Regia, a szentístváni alapítású királyi város, felszabadult a török uralom alól. Gróf Batthyány Ádám főparancsnok hadainak nyomása alatt a török feladta a várat. A török seregeknek az 1543. esztendőben lefolyt ostroma, a várnak l601-ben rövid egy évig tartó visszafoglalása, a felszabadítás harcai rombolták, törték, zúzták a magyar mult dicsőséges emlékeit, legszebb alkotásait. Közben pedig a töröknek a megszállott területeken érvényesített magatartása és kormányzati rendszere lassan végezte felőrlő munkáját. Alkotások nem jelzik ezt az utat. Mindenkori szüksége szerint felhasználta, átalakította a meglevőt, elpusztítva közben a keresztény művészet és királyi emlékek legjavát. Török és zsoldos hadak prédátleső rablásainak lettek áldozatai a király-sírok. A felszabadulás után az elnéptelenedett város kevésszámú lakossága a legkülönfélébb elemekből tevődött össze. A szegénységgel küzdő őslakosság mellett feltűnnek a német és pedig főleg ausztriai telepesek, valamint a bevándorló rácok. A német telepesek, az uralkodó irányzat és előnyösebb vagyoni helyzetük folytán sokszor számuknál jelentősebb szerepet játszanak. A városnak igazi éltető eleme azonban a vidékről beköltöző magyarság, a mind nagyobb számban megtelepülő földművesek és iparosok, sőt a birtokkal nem rendelkező, elpolgárosodó kisnemesség. Rendkívül fontos szerepet tölt be a város szellemiségének fejlődésében a vármegye közönsége, mely sűrűn keresi fel a vármegye székhelyét és ott igen sok esetben palotát, házat, lakást tart fenn.