A Békés megyei Múzeumok Közleményei 1974/3. [antikvár]

Szokások Tótkomlósonmanga jánosA Néprajzi Múzeum főigazgatója és a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete (Národopisny Ustav SAV) igazgatója az 1954-ben történt megállapodás értelmében vállalták, hogy magyar és szlovák kutatók a magyarországi Tótkomlóson és a szlovákiai Rudnán közösen néprajzi kutatásokat végeznek. Az egyezmény értelmében a befejezett kutatások eredményei két kötetben jelentek volna meg: Tótkomlós a szlovák, Rudna a magyar fél szerkesztésében és kiadásában. Ezt az egyezményt a Néprajzi Múzeum, majd az MTA Néprajzi Kutató Csoportja és a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete (Národopisny Űstav SAV) vezetői az 1950-es, majd az 1960-as években megújították. Az első és a későbbi tervek szerint is a tótkomlósi kutatások eredményei egy külön kötetben kerültek volna kiadásra. A kötetnek összefoglaló képet kellett volna nyújtani a község településtörténetéről, nyelvjárásáról, anyagi és szellemi kultúrájának leglényegesebb vonásairól. Ez a terv azonban nem valósult meg. A munkaközösség magukra maradt résztvevői munkájuk végzése, illetve befejezése közben arra törekedtek, hogy az általuk vizsgált területről ki-ki a saját elképzelése ,módszere szerint mintegy három-négy ivnyi tájékoztatást adjanak. Hangsúlyozni kívántuk, hogy amennyire ez az egyes témákon belül lehetséges, és erre a gyűjtött adatok felhasználhatók, törekszünk arra is, hogy a változások folyamatait és összefüggéseit érzékeltessük, s igy adataink, illetve megállapításaink az adatfelvétel időszakának, tehát az 1950-es éveknek az állapotát is tükrözzék.E sorok írójának feladata a jelzett megállapodások szerint a családi élet (születés, házasság, végtisztesség) és a naptári év ünnepi szokásainak vizsgálata volt. Ennek megfelelően az itt közlésre szánt anyag is lényegében két részből áll: a családi élet és a naptári év szokásai és a hozzájuk kapcsolódó szokásdalok bemutatásából.Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a szokásokra vonatkozó adatokat azok elmondása alapján jegyeztük le, akik még végezték azokat, látták végzésüket, illetve azok közlései alapján, akik már csak hallottak azok végzéséről, a cselekményekhez fűződő magyarázatokról. Közvetlen megfigyelésre nem volt lehetőségünk. Az adatközlők kiválogatásában arra törekedtünk, hogy azok lehetőleg a község különböző társadalmi rétegeit képviseljék. Természetes, hogy elsősorban az idősebb korosztály meghallgatását tartottuk szem előtt, mert hiszen elsődleges célunk a hagyományos formák feltárása volt. A legtöbb esetben törekedtünk arra is, hogy a régen szokásban volt" meghatározás mellett lehetőleg mindig meghatározható időben és körülmények között végzett szokás-cselekményeknek adjunk helyet. Úgy véljük, így nemcsak a végzés variálódásának, a magyarázatok és a szokáshoz való viszony különbözőségeinek módját, hanem a változás, a csökevényesedés, a felejtés, az elvetés folyamatait is többé-kevésbé kitapinthatjuk.A néprajzi értelemben vett szokás fogalmi köre rendkívül tág. Ide tartoznak bizonyos egyéni és közösségi magatartásbeli formák, öltözködési módok, az alkalmi étkezések rendje, az ajándékozások, kit hívnak keresztszülőnek, vőfélynek, kinek hol a helye a lakodalomban, a koporsó mellett, általában mit tartanak illőnek, vagy illetlenségnek stb. Ide soroljuk azo-