A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2008/32. [antikvár]

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 32 (2008) 7-9. inmemomam Erdei Ilona (1955-2007) „Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. " Megrendülten állunk a felfoghatatlan tény előtt: Ilikénk (a Munkácsy Mihály Múzeum adattárosa) ötvenkét éves korában örökre eltávozott közülünk. Tudtuk - bár inkább csak sejtettük -, hogy évek óta küzdelmes csatát vív a halálos kórral, a hír mégis hihetetleimek, méltánytalanul igazságtalannak tűnik. Személyes küzdelemként megélve - így számunkra szinte észrevétlenül -harcolt szűnni nem akaró hittel, kitartással a betegséggel szemben, soha nem hallatva panaszszavát, segélykiáltását. „Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló." Nem töltött be széles körben ismert közéleti pozíciót, csupán egy volt közülünk: EMBER. Egy három gyermeket nevelő békéscsabai polgári család szeretetét, féltő gondoskodását és támogatásának biztonságát érezve szerzett középfokú gazdasági, könyvelői képesítést. Bár az élet korábban jó néhány, az ezen szakmai ismereteit kamatoztatni tudó munkahelyre sodorta - igazi otthonát nálunk, a „múzsák házában", az ódon, száz esztendő történelmének emlékét s illatát őrző falak között találta meg. Szeretett munkahelye, a Munkácsy Mihály Múzeum alkalmazottjaként 1997-től gazdasági, majd 2001-től adattárosi feladatait - mely érdeklődését, értékrendjét ismerve mind közül a legkedvesebbnek tekinthető - lelkiismeretesen, precízen látta el, még nagybetegen is a közösséget szolgálva. A természetéből fakadó mdásvágy, az új ismeretek iránti kíváncsiság, a rá bízott feladatok