A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 2012/35. [antikvár]

A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 35 (2012) 7-8. Emlékező sorok dr. Taby Lászlónéra Dr. Taby Lászlóné (1938-2010) A Munkácsy Mihály Múzeumba érkezésének híre, ha csak órákkal is, de megelőzte Őt; Dér László megyei múzeumigazgató úr ajánlotta azon a napon figyelmünkbe és - nem mellékesen - szeretetünkbe a szép és tehetséges színésznőt. Romvári Gizellát, aki rövidesen a rivaldafényből, az ünneplésből készül átlépni a múzeumi könyvtár félhomályos csendjébe. Új, könyvtárosi munkakörű munkatársnőnk hosszú éveken át a Békés Megyei Jókai Színház ünnepelt művésze, sőt, nyugodt szívvel írom le: csillaga volt, és egy város, egy megye színházlátogató közönségének kedvence. A múzeumi munkatársaknak az igazgatói bejelentést követő várakozása ellenére is nagyon szolidra, szenzációtól mentesre sikerült Giselle múzeumi debütálása. (E név amolyan múzeumi művészneve lett Gizikének, amellyel új munkatársai m-házták fel Őt.) Hála intelligenciájának, művészi érzékenységének, nagyszerűen abszolválta új élethelyzete követelményeit: nem engedett teret semmiféle találgatásnak, az első perctől fogva nyitott szívvel fogadta a személyének szóló érdeklődést, ugyanakkor, mintha a színházat, a színpadot feledné, új feladatára, könyvtárosi munkájára összpontosított. Természetes adottsága lévén a spontaneitás, a kapcsolatteremtő képesség, nemkülönben a szerénység, rövid idő alatt utat talált a múzeumi kollektíva szívéhez. Népszerűségét növelte az a körülmény is, hogy egyedül, ám példamutató módon nevelte és taníttatta szeretett fiát, Andrást, aki édesapja nyomdokaiba lépve orvosként szolgálja Békés megye lakosságát. Bár nem tanult könyvtárosként került új munkahelyére, a könyvtári munka egyes fázisaihoz szükséges ismereteket - az állománygyarapítást, a feldolgozást, a kölcsönzést - fokozatosan és alaposan sajátította el. Ezek ismeretében azután közmegelégedésre és színvonalasan végezte munkáját.