A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium évkönyve 2006-2007 [antikvár]

-üRJ A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium évkönyve 2006/2007 DDr. Zakar Ferenc PoUkárp zirci főapát Beköszöntő Az egész emberiség, így a magyar nép is új távlatok előtt áll. A globalizáció ilyen vagy olyan hatása alól senki se tudja magát kivonni, ami persze nem azt jelenti, hogy úszni kell az árral. Magyar hazánkban sok ember lelkében a jövő sok bizonytalansággal teli, ami sokszor a létbizonytalanságig fajul. Sokan vannak úgy, mint az apostolok, akik az erősen háborgó tavon megkérdezték Jézust: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk" (Mk 4,38). Nem tudok mindenre jó recepttel szolgálni, amellyel minden problémát meg lehetne oldani. De emlékezzünk Jézus válaszára: "Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek." (Mk 4,40). Amikor ezeket a sorokat írom, akaratlanul eszembe jut egy kedves rendtársam, Brenner János Anasztáz atya, akit ötven évvel ezelőtt, 1957. december 14-én 32 késszúrásai öltek meg a Szentgotthárd melleti Zsidában, amikor egy haldoklónak vitte az Oltáriszentséget. Brenner atya pécsi gimnáziumunknak volt a diákja 1942 és 1946 között. Bátyja noví-ciustársam volt, jól ismertem őt is. 1950-ben öltötte magára novíciusként a Ciszterci Rend fehér ruháját, a Zirci Apátság legnagyobb bizonytalanságában, amikor egy dolog volt biztos: az apátság feloszlatása (amit "finoman" úgy fejeztek ki, hogy "megvonták a működési engedélyt"). Anasztáz atya vértanúsága nem valamilyen hősieskedő elhatározásból fakadt, hanem az Evangélium következetes követéséből, amivel Isten szeretetét sugározta. O csak szolgálni akart, másokért lett ciszterci szerzetespap, ahogy Szent Pál írja: "Jézus szavaira emlékezett, aki azt mondta, nagyobb boldogság adni, mint kapni" (ApCsel 20,35), és hogy "nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért" On 15,13). Minden valószínűséggel nekünk nem kell vérünket ontanunk az Evangéliumért. De egy biztos: csak akkor jutunk ki a létbizonytalanság kelepcéjéből, ha hiszünk.