A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírása [antikvár]

A szandzsák-összeírások elkészítése a XVI. században még a török pénzügyigazgatási szervek egyik legfontosabb feladata volt. E munka során vették számba az egyes szandzsákokban kisebb közigazgatási egységenként (náhije) a városokat és falvakat a hozzájuk tartozó pusztákkal, hogy összeírják az ott élő lakosok nevét, valamint a tőlük beszedendő adók és tizedek összegét. Ezek az összeírások a lakosok szolgáltatási kötelezettségeinek, vagyis a kincstár várható bevételeinek olyan alapvető nyilvántartásai lettek, melyek nélkül érdemileg nem is tudtak dönteni arról, hogy melyik település szolgálja közvetlen mint szultáni hász-birtok az államháztartást és melyik közvetve mint tímár- vagy ziámet-birtok készpénzfizetés helyett a tisztségviselők javadalmazását. A budai szandzsák első összeírása három példányban maradt fenn, bár keltezés egyiken sem található, egyes bejegyzéseiből más források segítségével azért megállapítható, hogy az adatfelvétel 1546-ban készült. A törökök erre az első, a Halil bég által készített összeírásra a magyarországi határviták során gyakran hivatkoztak, noha az uralmuk alá került települések lakosságát később ismételten nyilvántartásba vették. Ezeket az újabb összeírásokat elsősorban a lakosok számában, a mezőgazdasági termelésben, vagyis a kincstár várható jövedelmében s nem pedig a határvonalakban történt esetleges változások tették szükségessé. Jól megvilágítja ezt a szultán 1579 májusában a budai beglerbégnek írt egyik rendelkezése: ,,Levelet küldve tudattad, hogy a Budához tartozó vég vidéki szandzsákok némelyike felvirágzott, mert sok pusztából falu lett. Néhány falu lakossága azonban a gyaurok támadása miatt elszéledt és ezek a falvak puszták lettek. Összeírásuk ezért szükséges." Ismereteink szerint a budai szandzsákot 1546-ban, 1559-ben, 1562-ben, 1570-ben, 1580-ban, 1590-ben és 1613-ban írták össze. E hét összeírás közül az 1570. és az 1613. évi nem maradt fenn. A legutolsóval kapcsolatban szükséges megemlíteni, hogy a XVII. században, amikor az oszmán birodalom adminisztrációja lazulni kezdett, Magyarországon a szandzsákokat ismételten nem írták össze. így már 1613-ban sem új adatfelvételek alapján szerkesztették meg az összeírásokat, hanem az 1590. évi összeírásokat egyszerűen lemásolták, és a török pénzügyigazgatás ezeket a régi nyilvántartási adatokat használta még egy évszázad múlva, 1676/77-ben is.