A Budapest-Kelenföldi Szent Gellért Plébánia Évkönyve 2017 [antikvár]

ElőszóAz emlékkönyvek szerepe kettős. Egyfelől emléket idéznek azokban, akii részesei, vagy szemlélői voltak az átfogott időszaknak, másfelől emléket közölnek azok részére, akik ebből személyesen kimaradtak. A felidézett emlékek a saját emlékek által élednek fel. A közlés sokszor kiteljed azok felé is, akik többnyire átélték a történéseket, hiszen minden momentumot senki sem élhet meg. Egy-egy eseményből, információból ki-ki marad az ember. Az emlékközlés akkor értékes, ha ennek kapcsán saját, akár más jellegű emlékeket ébreszt, vagy hozzásegít információival azok megismeréséhez, elfogadásához, vagy akár csak feldolgozásához.Az emlékek, a fentiekből fakadóan, teljesen szubjektívek, hiszen mindenki számára eltérő ismerettel, eltérő jelentőséggel és eltérő pontossággal bírnak. Ezzel az Emlékkönyv készítői sincsenek másképpen.Több ezer dokumentumból és több ezer fényképből próbáltuk a Budapest-Kelenföld Szent Gellért Plébánia elmúlt 25 évének, általunk fontosabbnak vélt eseményeit feleleveníteni, illetve ilyen módon megőrizni. Munkánk akkor pontos, ha az emlékek a plébánia életének fontos eseményeiről szólnak, ha kellő jelentőséggel bírnak a szerkesztők részéről, és legfőképpen az olvasó érdeklődésére is maradéktalanul számot tarthatnak. Ez az, ami szinte teljességgel lehetetlen.Az egy-egy évre, átlagosan jutó 8 oldalnyi felület, ennek a plébániának az eseménygazdagsága miatt, elenyésző terjedelem. Ez egyrészt öröm, mert akkora fejlődésen ment át ezalatt az idő alatt a plébánia épülete, környezete és a hívek közössége, hogy csak a tartalomjegyzékhez kevés lenne az adott oldalszám. Másrészt, ezzel sajnálatos módon velejár, hogy a teijedelemi korlát miatt, kimaradtak fontos dolgok, fontos emberek, vagy vitatható az adott fontosság hangsúlyozása. Azoktól, akik esetleg kimaradtak az összeállításból, illetve az esetleg előforduló információ keveredés miatt, elnézést és megértést kérük, ahogy az olvasóktól is. Ha hibákat fedeznek fel, reméljük, azok nem rontanak a szép emlékeken, s ha mégis, akkor azt saját emlékeikkel kompenzálhatják, reméljük, ennek felidézéséhez sikerül az Évkönyvvel hozzájárulni.Ezúton is köszönjük a közreműködők segítségét.Budapest, 2017. szeptemberNagy János szerkesztő