A Budapesti Magy. Kir. Állami Népiskolai Tanítóképző-Intézet 1933-34. évi értesítője [antikvár]

Részlet a könyvből:Cserkészszellem a tanítóképzésbenA) Indulás Gödöllőről. (Évnyitás.)A pedagógiának egyik lényeges követelménye az alkalomszerűség elve. Azt mondjuk tanítványainknak, hogy tanmenetet ugyan kell készíteniök, azonban adott esetekben a tanmenettől függetleníthetjük magunkat, és az időszerű, az alkalmi eseményről taníthatunk. Sőt erről kell tanítanunk. Ilyen alkalmi eset volt most a nyáron a cserkészvilágtáborozás. (Jamboree.) Úgy érzem, csak úgy vagyunk hívek az alkalomszerűség elvéhez, ha most a magyarság szempontjából erről a táborozásról beszélünk. Ha pedig valaki azt mondaná, hogy ez az alkalom a cserkészcsapat szempontjából lehet időszerű esemény, azonban az intézet szempontjából nem, akkor annak azt felelem, hogy a gödöllői táborozással a cserkészet kilépett keskeny medréből és elárasztotta az egész magyarságot. A cserkészet már nemcsak egyesek, hanem az egész nemzet ügye. A cserkészet olyan hatalmas lépéssel rohant előre, hogy jövőnk egyik legjelentékenyebb tényezője. A jövő az ifjúságé. Az ifjúság életében pedig a cserkészetnél nem ismerek jelentékenyebb mozgalmat.A félreértés elkerülése végett megállapítom, hogy nem mint cserkészparancsnok, hanem mint intézeti igazgató beszélek most. A cserkészparancsnokságot átadtam Frigyes Bélának. Mint intézeti igazgató, úgy látom, hogy a gödöllői táborozással mint rendkívüli nemzeti üggyel kell foglalkoznunk. Mit jelentett ez a cserkészvilágtáborozás? Sokat, nagyon sokat.