A Budapesti VIII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium huszonegyedik évi értesítője [antikvár]

Ahogy az ellenséges hatalmak színes könyveinek adataiból s a világháború mélyebb és távolabb fekvő okainak nyomozásából a páratlan semlegesek közt is nyilvánvalóvá vált az Entente, helyesebben Nagybritannia főrészessége és elsőrendű felelőssége a válság kitörésében: annál egyhangúbb és lesújtóbb vélemény alakult ki a központi hatalmak diplomáciájának működéséről. Olyan előkelő neutrális elmék is, mint Munroe Smith, az amerikai Columbia-egyetem tanára (Military strategy versus diplomacy in Bismarcks time and afterwards c. 1915-ben megjelent művében), azután Jacob Ruchti, a berni egyetem tanára és a svájci pacifista mozgalom egyik vezére, akik a történeti módszeresség mikroszkopikus alaposságával vizsgálták meg az eddig nyilvánosságra bocsátott diplomáciai aktagyűjteményt, nem csekélyebb váddal illették a német diplomáciát, mint azzal, hogy a német nép nagy önvédelmi háborújának előkészítésében nem állt feladata magaslatán s nem adta meg államának azt az erkölcsi és politikai támogatást, amely minden gyöngesége mellett is kitelt volna tőle.