A cikádori, más néven (báta)széki ciszterci apátság története [antikvár]

BEVEZETES A történeti Magyarországon a középkorban 18 férfi és 4 női ciszterci monostorról van tudomásunk. Az ismert történeti okok: a 150 éves török uralom, a reformáció, a barokk átépítések miatt a magyar monostorok nagy része elpusztult. Közülük néhánynak a helyét is alig ismerjük. Csupán a bélapátfalvi monostor temploma maradt ránk, barokk boltozatától eltekintve középkori formájában. Az épület műemléki helyreállításának keretében 1964 és 1967 között sor került az elpusztult monostor épületeinek régészeti feltárására. Nekem jutott az a szerencse, hogy első müemlékes régészeti feladatomként az ásatást vezethettem. A feltárt falakból alakított romkertben kirajzolódik a templom déli oldalánál állott monostor alaprajza. Ezt követően 1965 és 1968 között a pásztói ciszterci monostor helyének megkeresése és az alapfalak feltárása volt a feladatom. Pásztón 1984 és 1986 között a 11-13. században a korai bencés, majd a ciszterciek által is működtetett műhelyépületek: üveghuta és kovácsműhely feltárására és bemutatására is sor került. Az így kialakított romkert lett a város műemléki központja. Az itt végzett két évtizedes régészeti munka eredményeképpen megismertük a középkori mezőváros plébánia templomának építési korszakait, a mellette épült hatszögű 13. századi temetőkápolnát és a páratlan épségben megmaradt középkori iskolamesteri házat. Szinte természetes volt, hogy az elpusztult középkori szentgotthárdi ciszterci monostor helyének felkutatása is az én feladatommá vált. 1971-ben kezdödött és majd 10 év szünet után folytatódott a középkori monostor alapfalainak feltárása az 1677-ben, a középkori romokon épített kora barokk templom körül. Ezt a templomot - bemutatva benne a megtalált középkori részleteket - hangversenyteremmé alakították 1984-ben, és a körülötte kialakított romkertben kirajzolódik a középkori monostor alaprajza. A három ciszterci monostor helyének azonosítását és feltárását a müemlékes szakmai közösségen kívül figyelemmel kísérték és ahol tudták segítették az 1950-ben feloszlatott ciszterci rend Magyarországon és külföldön élő tagjai. Sokat köszönhetek Hervay F. Levente atyának, aki hatalmas történeti adatgyűjtésének megismertetésével támogatott, Kalász Elek atyának, aki külföldön élő tanítványai révén több, számomra hozzáférhetetlen, külföldön megjelent szakkönyvhöz hozzájuttatott. A több mint két évtizedig tartó pásztói munka során lelki támaszom volt Rajeczky Benjámin atya. Érdeklődéssel figyelte a feltárásokat Brückner Ákos Előd atya, akit az Egyházművészeti Tanács konferenciáiról ismertem, és Kerekes Károly atya, akit állami engedéllyel 1987-ben a stamsi apátságban zirci apáttá szenteltek. A legtöbb segítséget a Rómában élő Zakar Polikárp atyától kaptam, aki az általa szerkesztett Analecta Cisterciensia című rendi folyóiratban a nemzetközi szakirodalom számára is hozzáférhetővé tette a Magyarországon általam feltárt apátságokat. 10 éven át volt Zakar Polikárp a ciszterci rend generális apátja, és e minő-