Bővebb ismertető
Baksa Kristóf1894-1935Tudtuk, hogy beteg szíve már nem találhat teljes gyógyulást. Mégis vele együtt reménykedtünk, hogyha betegsége ki is állítja a munkások sorából, enyhülést találva a pihenésben, megmarad még számunkra mint jó testvér és, sokaknak, mint meleg szeretettel együttérző jóbarát. A Gondviselés azonban úgy akarta, hogy tanári hivatásának szinte áldozata legyen. Két évet könyörgött még a tanári pályából, mert a rábízottakat, kedves osztályát, maga szerette volna a középiskolából az életbe átvezetni. Az egyik évet többször gyöngélkedve, majdnem teljesen kitölti, mikor az iskolaév befejezte előtt betegsége súlyosan megtámadja. Maga is belátja már, hogy a tanári pályától búcsúznia kell, talán véglegesen is, és lemondással diktálja be az évvégi osztályzatot. Balatonfüreden keresné ismét az enyhülést, ha már a teljes gyógyulás nem is adatik meg. A kór azonban már sokkal előrehaladottabb, s 1935. július 13-án, szentáldozásra készülve, beteg szíve örökre elcsendesedik. Zircen magába zárta egy megtört édesanya támaszát és büszkeségét; a munkás tanárt, aki munkájának gyümölcsét a földön már nem élvezhette, és sokaknak nemesen érző jóbarátját.