A Damjanich Rádió hullámhosszán [antikvár]

Előzmények és a Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács megalakulása Az 1956-os forradalom részletes és hiteles krónikájának megírásával mindmáig adós a történettudomány. A feldolgozások és publikációk száma Jász-Nagykun-Szolnok megyében különösen gyér, itt ugyanis a forradalom kevésbé látványos körülmények között, halálos áldozatok, atrocitásba torkolló tömegmegmozdulások, s úgyszólván vér nélkül zajlott le. Az alföldi megye, de különösen Szolnok város a béke és a viszonylagos nyugalom szigetének számított, ám ez korántsem jelenti a forradalom napjainak eseménytelenségét. A fegyveres összetűzések elmaradása, a Rákosi-rendszer gyűlölt helyi hatalmasságainak és az ÁVH tagjainak élet- és vagyonbiztonsága nem a lakosság érdektelenségén és közömbösségén, hanem elsősorban a választott forradalmi szervek vezetőinek higgadtságán múlott. De jelentős szerepe volt ebben a megyei pártbizottság reformokra hajló funkcionáriusainak is, akik konfrontáció helyett megegyezésre, a rend és a nyugalom megőrzésére törekedtek. Való igaz, hogy a párt- és tanácsi vezetők nagy része itt is műveletlen, írni-olvasni alig tudó, egykori illegális kommunistákból, kubikosokból és fatelepi munkásokból került ki, azonban Dávid Ferencet, a megyei pártbizottság első titkárát Nagy Imre hívei között tartották számon. Nem véletlen, hogy Rákosi bukása után, 1956 nyarán a Hazafias Népfront főtitkárává választották, s Dávid utódját és korábbi közvetlen munkatársát, Kálmán Istvánt is viszonylagos népszerűség övezte.