A Debreceni Agrártudományi Főiskola 10 éve [antikvár]

ELŐSZŐ 1953. augusztus 25-én. érkeztem Debrecenbe, azzal a megbízatással, hogy szervezzem meg a Debreceni Mezőgazdasági Akadémiát. A beinduló akadémiáról csak annyit tudtam, hogy a vezetésem alatt működő kísérletügyi intézmények egyikének, a Pallagi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetnek e miatt az akadémia miatt kellett megszűnni. Szakembereit és javait át kellett adni a létesülő akadémiának. Azonkívül azt is tudtam, hogy 1949-ben, mint földművelésügyi államtitkár, én írtam alá azt a rendeletet, amely a pallagi felsőoktatási intézményt megszüntette. Úgy tűnt tehát, hogy történelmi jóvátételt kell teljesítenem. Fel kell építeni azt, amit megszüntettem, de más céllal, más tartalommal, a szocialista mezőgazdaság javára. Űgy éreztem, hogy most térek vissza eredeti pedagógus hivatásomhoz, de olyan pedagógus munkát kell végeznem, amely széles fronton belekapcsolódik a szocializmus építésébe, amely megtisztelő politikai feladat is. Nagy kedvvel láttam munkához, beletemetkeztem a személyi, anyagi, szervezeti problémákba, de rohamosan ezek fölé kerekedtek a pedagógiai elvi és módszertani kérdések. Noha magam is láttam, hogy mindez fontos politikai feladat is, mégsem nagyon lelkesedtem, mikor 1954-ben a Hazafias Népfront Városi Bizottságának elnökévé választottak és ezzel vissza kellett térnem az aktív napi politika porondjára. De nem volt igazam. Később számtalanszor bebizonyosodott, hogy nevelés és politika, agrárszakember-képzés és gazdaságpolitika összefüggő, egymástól elválaszthatatlan kérdések. A Debreceni Mezőgazdasági Akadémia kezdetleges, szegényes állapotából, amikor se személyzete, se épületei, se felszerelése nem volt, azért fejlődhetett 10 év alatt kitűnő kollektívával rendelkező, jól felszerelt egyetemi intézménnyé, mert fejlődésének egész ideje alatt a nagy nemzetépítő politika sodrában élt, mert azt valósította meg, amire a népnek szüksége volt. 5