A Debreceni Déri Múzeum évkönyve 1983-1984 [antikvár]

Lovas Márton—Ötvös János Talaj-celeopterológiai vizsgálatok egy hajdúszentgyörgyi tölgyesben 1981. Az 1976 óta folytatott talaj-coleopterológiai vizsgálat-sorozatunk egyik évének eredményeit foglaljuk össze dolgozatunkban. Vizsgálataink alapvető célja; a különböző ökosysté-mák talaj-felszíni Coleoptera-faunájának megismerése, kvalitatív és kvantitatív viszonyainak tisztázása és a változások folyamatos nyomon követése. Hajdú-Bihar megyében vizsgálatainkat két területre koncentráltuk; 1. A Hajdúsági löszhát (Hajdúhát) bogárvilágának vizsgálata. 2. Az erdőspuszták bogárvilágának vizsgálata. Természetszerűen a két terület földrajzi közelsége, illetve szoros kapcsolatai miatt az átmeneti, határos területek vizsgálatát sem hanyagolhattuk el. Mostani dolgozatunkban is egy ilyen, határterületen végzett vizsgálat eredményeit foglaljuk össze. A GYŰJTŐTERÜLET BEMUTATÁSA A vizsgálatok számára kiszemelt erdő Debrecentől mintegy 12 kilométerre Északra, a hajdúszentgyörgyi vasútállomástól 3 kilométerre Keletre fekszik. A „Debrecen környékének turista térképe" — Szentgyörgyi-erdő — néven jelöli. Ez az erdő tipikus gyöngyvirágos tölgyes (Convallario — Quercetum roboris). Uralkodó fa faja a kocsányos tölgy (Quercus robur). A fa-állomány életkora; 80 év: a lombkorona záródása 80%: az állomány sűrűsége; 90%. Az erdő széleinél, az utak és a nyiladékok mentén akác (Robinia pseudoacacia), rezgőnyár (Populus tremula), figyelhető meg. A cserjeszint nem gazdag. Fekete bodza, egybibés galagonya, mogyoró, akác, mezei szil alkotják. A lágyszárúak közül a gyöngyvirág (Convallaria majális), az odvas keltike (Coridalis cava) mellett a tisztásokon igen nagy mennyiségben fordul elő a csalán (Urtica dioica) és a vérehulló fecskefíi (Chelidonium május). Az erdő a debreceni Nagyerdőhöz a Monostori-erdőn át a Meszes nevíí erdővel kapcsolódik és része a nyírségi hordalékkúp nyugati határán növő erdőknek. Vizsgálata révén az egykori debreceni Nagyerdő faunájáról is nyerhetünk információkat, bár a Hajdúsági löszhát közelsége (a határt jelző Tócó folyása 3 kilométerre van) ezt a képet valószínűleg módosítja. Az erdő tengerszint feletti magassága 143 méter. Ezen a területen az erdőkben a morfológiai viszonyok már nem olyan változatosak, mint az erdőspusztákon, itt már csak kis dombok alakultak ki. A környező területek egyik legjellegzetesebb része a Tócó völgye, ami ezen a területen az egész lefolyást tekintve is a legmélyebb. Ez az eróziós-deráziós völgy a pleisztocén végén, a holocén elején keletkezett a Hajdúhát más, részben Nyugat, részben Dél felé tartó hasonló völgyeivel, melyekben a 20 kilométer hosszú Vidi ér, a 18 kilométeres Brassó ér, a Pece ér, a Vér-völgy, az Ebesi völgy és az Ondódi völgy időszakos és állandó vizei folynak. Ezek a völgyek mindenütt a pleisztocén képződésű lösz rétegben haladnak, melynek igen jelentős a vastagsága, így Józsánál a talajfúrások 10—12 méternyit mutattak ki, melyben két fosszilis réteg is megfigyelhető. Kelet felé haladva a lösz keveredik a szintén pleisztocén eredetű nyírségi homokkal. Gyűjtőterületünk talaja is ilyen löszös homok. Ez a talaj sokkal kedvezőbb az erdők kialakulása és fennmaradása szempontjából, mint a nyírségi és az erdőspusztai száraz futóhomok. A talaj