A Debreceni Déri Múzeum évkönyve 1999 [antikvár]

Juhász Lajos a debreceni köztemető természeti értékei A magyar természetvédelem történetének kiemelkedő jelentőségű határozata született meg 1939-ben. Ekkor került védelem alá a Debreceni nagyerdei öreg tölgyes mintegy 12 hektáros területe, az első természetvédelmi területként az országban. E védettségi formát az 1935-ben elfogadott az „Erdőkről és a természetvédelemről" rendelkező IV. törvénycikk szellemében megalakított Országos Természetvédelmi Tanács tette lehetővé a 08/01/TT/39. sz. törzskönyvi szám bejegyzésével. A Nagyerdő egy darabjának védetté nyilvánítása után 50 évvel, 1989-ben már az ezredik védett terület kijelölése történt meg az országban. A Nagyerdő, amely Debrecen város életében a történelmi idők óta jelentős szerepet játszott, e régióban az egyik utolsó alföldi reliktum jellegű tölgyes állomány. Egykoron a városnak fát, erdei legeltetést, a kaszált tisztások takarmányt biztosítottak. Az erdő érdekeit kevéssé szolgáló tevékenységek mellett a II. világháború sem kímélte a területet, annyira nem, hogy a háború sodrában az eredetileg kijelölt védett terület fái csaknem teljesen leégtek, a megmaradottak erős száradásnak indultak. Ezzel együtt eltűntek az erdő védelemre érdemes növényritkaságai (pl.: egyhajúvirág, tarka sáfrány, magyar nőszirom) és más fajok állományai is a kipusztulás szélére sodródtak. További természetvédelmi gondot jelentett a tájidegen fafajokkal történő fatelepítés (pl.: akác, vörös tölgy, fekete- és erdei fenyő, zelni-cemeggy). E kedvezőtlen változások miatt a Nagyerdő védettségének jogfolytonossága és a még meglévő értékek védelme érdekében az erdő egy más pontját jelölték ki védetté 1959-ben, mintegy 90 hektár kiterjedésben. A védett rész még jól reprezentálta a gyöngyvirágos, ezüsthársas, gyertyános alföldi tölgyeseket, amelyekben számos értékes elegyfa is tenyészett. A koros tölgyállomány már önmagában is természeti értéket jelentett a maga 120-140 éves fáival. Természetes, hogy a gazdag, öregfás, jól szintezett növényzet számos ritka, védelemre érdemes állatfajt is magába fogadjon és növelje a természeti értékek sorát. Egykoron a madárvilág gazdagsága kiemelkedő volt a régióban, olyan fészkelő fajokkal, mint a fekete gólya, darázsölyv, vörös kánya, kis héja, szalakóta, szürke küllő. Számos tanulmány ismert a Nagyerdő állatvilágáról ezek értékeiről (pl.: NAGY, 1936; HANKÓ, 1940). A kedvezőtlen változások ezt a csoportot sem kímélték, ezért az erdő átalakulásával együtt több ritkaság végleg eltűnt a területről. A további még meglévő értékek védelmének érdekében a védettség 1974-ben és 1992-ben tovább bővült s jelenleg csaknem az egész erdőterület védelem alá került. A Nagyerdő rovására történt beavatkozások közül azonban nemcsak az egykori erdészeti, mezőgazdasági tevékenység káros hatásait kell kiemeljük. Több olyan ipari és egyéb létesítmény települt az erdőbe, vagy annak szoros szomszédságába, amelyek nem, vagy csak alig kímélték a területet, a fákat, a tipikus erdei környezetet. Ide települtek az országosan kiemelt fontosságú BIOGAL Gyógyszergyár épületei, a Klinikák egységei, stadion, üdülők sora, erdészeti gépállomás, állattenyésztő egységek, egyetemi kollégium, családi házak. Az erdőt kettévágta egy vasúti