A Debreceni Déri Múzeum évkönyve 2002-2003 [antikvár]

ELŐSZÓ A debreceni Déri Múzeum Évkönyvének jelen kötete több vonatkozásban is magán viseli az átmenetiség jegyeit. Nem véletlen ez, hiszen az a két év, amelyet átível, 2002-2003 egyfelől a múzeum történetének jeles határpontja, fennállásának századik évfordulója, a múlt megidézésé-nek, a számvetésnek az ideje, másfelől a megújulás kényszerétől hajtva az új utak keresésének, az új fonnák kitalálásának is korszaka. Az első száz év méltó lezárására a 2002 decemberében megrendezett centenáriumi ünnepségsorozat volt hivatva. Ennek során emlékülés keretében több előadás hangzott el a múzeum történetének egyes fejezeteiről, valamint arról a nagyon jelentős szerepről, amelyet az éppen 150 éve született Déri Frigyes és gyűjteménye ebben betöltött. A gyűjteménytárak kincseit bemutató időszaki, valamint az egykori, már nem élő, jeles múzeumigazgatóknak és a múzeum nagy mecénásainak emléket állító állandó kiállítás megnyitását követően hazai és külföldi - Ausztriából, Lengyel országol, Romániából és Svájcból érkezett múzeumi szakemberek - előadók részvételével a „Mecenatúra a múzeumokban" címmel megrendezett nemzetközi tudományos konferencia zárta az eseményeket. E kötet művelődéstörténeti rovatának tanulmányai sokoldalúan idézik meg a múzeum múltját. A mecenatúra kérdéseit boncolgató írás előadás formájában is elhangzott a konferencián. Az évkönyv eredeti szerkezetét megtartva új rovat is indul ebben a számban. A múzeumpedagógiával foglalkozó írások közül elsőként - tiszteletadásul az egyik debreceni gimnáziumban több évtizede folyó ilyen jellegű tevékenységnek - egy olyan szöveget közlünk, amely a múzeumpedagógia egy korábbi korszakának dokumentuma. A hagyományos szerkezet, a kialakult rovatok és az új próbálkozások egymásmellettiségében rejlő átmeneti jelleg mellett a filológiai kidolgozás terén is átmenetinek tekinthető e kötet, ugyanis a különböző tudományterületeken működő szerzők tanulmányainak filológiai egységesítése pillanatnyilag reménytelen vállalkozás lett volna. Végül átmeneti e kötet egy fájdalmas tény okán is, hiszen előkészítését, szerkesztését, még Sz. Máthé Márta kezdte el, de lezárása, befejezése már kollegáira maradt.