A diósgyőr-vasgyári művelődés története [antikvár]

AJANLAS Közel egy évtizede kezdődtek el a Miskolc monográfia előkészítő munkálatai. Amikor 1996-ban az első kötet megjelent, a feldolgozásban részt vevők tudták, hogy elkezdődhetnek a mai Nagy-Miskolcot alkotó településeken is az alapkutatások. Miskolcnak mint a diósgyőri koronauradalom mezővárosának a fejlődése nem tárható fel, nem mutatható be hitelesen az uradalmi központ, Diósgyőr történetének ismerete nélkül. Miskolc város anyagi támogatásával így indulhatott el a „Tanulmányok Diósgyőr történetéhez" című sorozat, amelynek 11. kötetét veheti most kézbe az olvasó. A sorozat 1997-ben indult útjára, s először Bessenyei József XVI. századi levéltári forrásokat közölt a vár és a vár uradalmának történetéhez. Ez értelmezhetőbbé tette mindazt, ami a Miskolc monográfia I. kötetében 1996-ban megjelent a diósgyőri koronabirtokról. Miskolcról lehetett szemlélni az uradalmi központ életét és szerepét, majd a koronajószág, ill. központ szemszögéből Miskolc mezőváros fejlődését. Amennyire meghatározó volt a település középkori és kora újkori történetében a vár és a várbirtok, annyira meghatározó lett a 19. század közepén-végén a magyar állami vasgyár működése. A kiegyezéstől a háború utáni évekig a település arculatának alakítását meghatározó vas- és acélgyár történetét Kiszely Gyula írta meg (1997). A vasgyártól elválaszthatatlan a lakótelep, a kolónia, amelynek kialakult a saját intézményrendszere. (Az előbbi témát Olajos Csaba, míg az iskolák és egyházak történetét Balázs József dolgozta fel 1998-ban.) A diósgyőri vasgyártás a XVIII. század utolsó harmadában Ómassáról indult, s összekapcsolódott Fazola Henrik és Fazola Frigyes nevével. A Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig ívelő tevékenységét Csiffáry Gergely és Porkoláb László dolgozta fel (1999). Amennyire szükséges volt a vas- és acélgyár történetének a második világháború végéig történő bemutatása, ugyanannyira fontos volt a háború utáni fellendülés és az „összeomlás" között eltelt négy és fél évtized dokumentálása. A szerző Baán István volt, s munkája életműve előtt tisztelgő emlékezetté vált (2001). A gyártörténet és a kolóniára jellemző életmód feldolgozása megkívánta Diósgyőr kultúrtörténetének és művelődéstörténetének elemzését és bemutatását is. Kronológiai sorrendben a pálosok diósgyőr-majláthi, szentléleki kötődéséről, kultúrájáról Joó Tibor írásai szóltak, míg a diósgyőri vár életét a régészeti leletek megszólaltatásával Czeglédy Ilona tárta fel. A „Tanulmányok Diósgyőr történetéhez" című sorozat mostani kötete a diósgyőr-vasgyári művelődés történetét mutatja be 1885-1965 között.