A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig [antikvár]

Előszó Miskolc térségében a XVIII. és XIX. században két vasgyár létesült. Az elsőt 1770-ben Ómassán, a másodikat 1813-ban Újmassán és a harmadikat 1867-ben a mai Diósgyőrben alapították. Ha megszemélyesítenénk őket, mindkettőjükről Victor Hugo-i regényt lehetne írni. Életük küzdelmek sorozata volt; nemegyszer puszta létükért, fennmaradásukért küszködtek. Sorsuk csak nagy ritkán engedélyezett számukra egy-egy nyugalmasabb évtizedet, amikor viszont csodálatra méltó sikereket és eredményeket értek el, és erőt gyűjtöttek az újabb és újabb megpróbáltatások elviseléséhez. A mai Ómassa és Hámor községek területén létesített gyárra - melyet Fazola Henrik alapított, s mely közel 100 évig élt - ma Hámori Vasmű néven emlékezünk; e gyárból megmaradt építmény a rekonstruált újmassai nagyolvasztó és a háinori kancellária épülete. A Diósgyőrben telepített, ma (2004-ben) még „élő" vasgyár - hagyományos nevén Diósgyőri Vasgyár - most 137 éves; alapítója a magyar állam volt. Sajnálatos, hogy mindkét gyár alapításakor több, káros következményekkel járó hibát követtek el. A hámori vasmű a hibákat egész élete során nem tudta kiheverni, de a diósgyőri vasmű alapításakor elkövetett hibák is máig tartó nyomot hagytak a gyáron. A telepítés megválasztott helyszíne, a választott gyártástechnológia, a rendelkezésre álló nyersanyag és energia, valamint a piaci körülmények és követelmények egyik esetben sem voltak egymással összhangban. Az 1770-ben készült hibás tervekért a bécsi udvar tanácsadói marasztalhatók el, 1867-ben a második felelős magyar minisztérium követett el alapvető hibákat. A hámori és diósgyőri vasgyár az alapításkor elkövetett hibák terhét viselve is egyaránt fontos szerepet játszott a magyar vaskohászat és ipar történetében. Hámor - a maga idejében - elsősorban Miskolc és környéke ipari fejlődését segítette, majd gyakorlati segítséget nyújtott a diósgyőri vasgyár kezdeteihez. Diósgyőr meg az egész ország ipari fejlődésének egyik (időnként nélkülözhetetlen) bázisa lett. Mind a hámori, mind a diósgyőri gyár történetéről készültek már tanulmányok és kiadványok. Ez utóbbiak elsősorban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárnak köszönhetők. 1991-ben jelen könyv szerzői - korábbi munkák felhasználásával - belső használatra a két gyár acélgyártásának és az acélgyártás technológiájának történetére és fejlődésére szorítkozó tanul-