A Dohány utcai Zsinagóga [antikvár]

Részlet a könyvből: Az ima helyszíne, a fohász háza A zsinagóga kialakulása Hosszú utat járt be Izrael népe, míg a zsinagóga vált az istentisztelet helyszínévé. Kezdetben, az egyiptomi kivonulást követően (i. e. 1250 körül) sátrat építettek, hogy ott mutassák be az áldozatokat. Mózes II. könyvének 27. fejezete leírja, milyen isteni utasítások alapján épült fel a pusztai szentély. A honfoglalást követően Silóban épült fel a frigysátor, mely a rendszeres istentiszteletek helyszínéül szolgált. Miután Dávid elfoglalta Jeruzsálemet, lehetővé vált, hogy fia, Salamon felépítse az első Szentélyt, mely a zsidó vallás központja és jelképe lett. E Szentélyt i. e. 586-ban Nevuchádnecár babilóniai uralkodó rombolta le, és több évtizedes száműzetésbe hurcolta Izrael fiait. A visszatérés után újjáépült a Szentély, s egészen a rómaiak ellen vívott háborúig (i. sz. 70) fennállt. Ekkor Titusz légiói végleg elpusztították a vallás központját, diaszpórába kényszerítették Izrael népét, s hitték, hogy az áldozati kultusz megszüntetésével elpusztítják a zsidóságot is. A száműzetésben azonban átalakult az istentisztelet rendje, az áldozatokat Jel váltotta a mindennapi ima, s a Szentély helyébe a zsinagóga (a gyülekezés háza) lépett. Szerte a világon épültek zsinagógák, Hósea könyvének 14. fejezete alapján: ajkunkkal váltjuk meg az áldozati állatokat. Mintául pedig az alexandriabeli zsinagóga szolgált, mely méreteivel és szépségével egyaránt lenyűgözte a zsidó építészeket.