A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán [antikvár]

Az 1848. március elejétől szeptember végéig terjedő héthónapos időszak a magyar történelemnek sok küzdelmet magában foglaló szakasza. A küzdelem Ausztria és Magyarország között közjogi téren indult meg. A bécsi kormányzat nem akart beleegyezni abba, hogy Magyarország a saját pénzügyeit, hadügyeit és külügyeit önállóan intézze, a magyar kormányzat pedig éppen ezt akarta elérni. Közben az osztrák kormány Jellasics Józsefet kinevezte a horvát báni tisztségre. Amikor pedig Jellasics katonai erővel indított támadást Magyarország ellen, a már korábban megindult szerb felkelés után újabb fegyveres harc kezdődött. Jellasics kinevezése és támadása nem előzmények nélkül történt. Az előzmények a bécsi kormányzat politikájára, továbbá a horvátok különállási törekvéseinek erősödésére és az azokkal kapcsolatos magyar állásfoglalásra nyúlnak vissza. A horvát nemzetiségi mozgalom uralkodó irányzatának képviselői előtt közvetlen célként még a negyvenes években is a horvát önkormányzat továbbfejlesztése lebegett, csupán az illiristák egy csoportja vetette fel a délszláv népeket horvát vezetéssel egyesítő, független állam megteremtésének gondolatát. A magyar nemzeti mozgalom rövidlátó nemzetiségi politikája az ország nemzetiségeinek még mérsékelt törekvéseit sem méltányolta, vagy csak alig, és ez a tény tovább mélyítette a nemzeti ellentéteket. Az ellentétek 1848-ban annyira elmélyültek, hogy a horvátok tíz nappal március 15-e után, március 25-én, Zágrábban nemzeti gyűlést tartottak, és annak határozata nyomán az uralkodótól önálló, nemzeti kormányzat megteremtését kérték a maguk számára. Nem várták meg tehát a magyar kormány megalakulását, sőt meg akarták előzni azt saját kormányzatuk létrehozásával. A bécsi kormányzat pedig, amely tudott a magyar-horvát ellentétekről, politikájának középpontjába azt az elgondolást állította, hogy Horvátországot használja fel a magyar függetlenségi törekvések ellen.Ennek a politikának első állomásaként kapott Jellasics Horvátország bánjává és titkos tanácsossá kinevezést a bécsi kormányzattól, kinevezték továbbá császári altábornaggyá azért, hogy a határőrvidéki katonasággal és a Horvátországban állomásozó császári katonasággal rendelkezhessék. Kezében egyesült ennélfogva a horvátországi legfőbb polgári és katonai hatalom. A kinevezés Kolowrat műve volt, aki mint Ausztria miniszterelnöke március 20-án felhívta az uralkodó figyelmét arra, hogy Habsburg összbirodalmi szempontból a kapcsolt országok, a határőrvidék és Erdély számára a magyar minisztérium felállítása igen káros következményekkel jár. Attól kell ugyanis a birodalomnak félnie, hogy - amint Kolowrat beadványa a továbbiakban tartalmazta - "a két pártfőnök: Batthyány és Kossuth" a Horvát-Szlavon-országokat önkormányzati jogok megadásával megnyeri magának, az erdélyi magyarságban és székelységben szövetségeseket talál, így megtörténhet, hogy a többi, osztrák uralom alatt levő ország olyan hatalmi csoporttal kerül szembe, amely dinasztia-ellenes támadásokra is hajlandó; ezért a birodalom számára az a megoldás van, hogy a megürült báni tisztséget olyan személlyel töltsék be, - javasolta a továbbiakban Kolowrat - akinek "a neve is kellő ellensúly lenne az ultramagyarok üzelmei ellen." Kolowrat erre a tisztségre Jellasicsot találta alkalmasnak, és beadványa nyomán a bécsi ügyvitelben szokatlan és feltűnő gyorsasággal meg is történt Jellasics kinevezése.