Bővebb ismertető
Igen tisztelt Közgyűlés!A minapában véletlenül kezembe került a "Vasárnapi Ujság" első, 1854-ből való évfolyama s ahogy lapozgatok benne, megakad a szemem egy fametszeten, amely majd egész oldalt betölt. Egy antik stilusu obeliszk, kidőlt fakeresztek közt, előtte két magyar, csizmás, zsinóros mentéjű, gombakalapos, - ejnye, gondolom magamban, de olyan ez, mint a Dugonics síremléke, a Deszkás-temetőben, az lehetett ilyen fiatal korában, amikor még tudták a cívisek, hogy aki ez alatt a lobor alatt hamvad, az előtt halóporában is meg kell emelni a gombakalapot.Aztán megnéztem a képhez tartozó szöveget, Sárváry Béla írta, hajdani derék szegedi piarista, iskolai klasszikusok népszerű fordítója a maga idejében. A fametszet csakugyan Dugonics síremlékét ábrázolta s a szöveg Dugonics Endréről szólt, aki - szó szerint idézek az ötvenes évek finomra csiszolt stilusában - "édes emlékü szegedi fi" volt, "szerény lelkű kegyesrendi áldor, fáradhatatlan buzgalmú tanár és csüggedetlen író."...