A dűlőutak szorgos népe [antikvár]

ELŐSZÓ A kiegyezés (1867) utáni politika nagybecskereki vetületének egyik részletét, Muzslya telepítését és a hozzá fűződő korabeli és későbbi (egészen napjainkig nyúló) eseményeket mutatja be Kari Miklós történelemtanár A dűlőutak szorgos népe című könyvében. Minden részlet, sót az itt élő népek sorsát a későbbiek során döntően befolyásoló események megvilágítására természetesen nem vállalkozhatott, mert munkájának a terjedelem szabott határt. Ennek ellenére a figyelmes olvasó nyilván megérti szándékát, fölfogja azt a légkört - a századforduló táján egyre inkább elmérgesedő nemzetiségi viszonyokat -, az uralkodó körök azon törekvéseit, amelyeknek eredménye vagy, ha úgy tetszik, következménye volt Muzslya telepítése. Nincstelen, szerencsétlen emberek kerültek ide, akik a régi és az első világégés után létrejött új államban is úsztak az adósságban, küzdelmesen, nyomorban éltek. Kell-e ékesebb bizonyíték erre, mint hogy a színpompás millenniumi ünnepségek utáni esztendőkben a muzslyai lakosság átlagéletkora 13,5 év volt!? Megdöbbentő! Száz év távlatából is hihetetlenül hangzik, akárcsak a század eleji években jegyzett 23 vagy 30 éves átlagéletkor is. Valószínűtlennek tűnik, hogy ez idő tájt a muzslyai-ak zöme írástudatlan (pedig ez a színigazság!), holott a kőhajításnyira levő Becskereken már régóta középiskolák, színház, könyvtár, nyomda működtek, újságok jelentek meg Akkoriban azonban csak egy cél lebegett a hatalomtartók szeme előtt: megváltoztatni a lakosság nemzetiségi összetételét. S noha a fönti tények megmásíthatatlanok, a szerző korabeli sajtótudósítások alapján kimutatta: az elmagyarosítási politika ellenére a becskereki képviselő-testületet több nemzet tagjai alkották, ki-ki anyanyelvén mondhatta és mondta el véleményét a kérdésekről. Kötelességünknek tartjuk megemlíteni ezt a mozzanatot, mert a századforduló nemzetiségi viszonyait a szerzők többsége eléggé egyoldalúan tárgyalja. Kari Miklós négy évtizedes kutatásának eredménye A dűlőutak szorgos népe című könyv. Mint Muzslya első történelemtanára, az ötvenes évek legeleje óta gyűjtötte az adatokat, bújta a hazai és külföldi levéltárakat, megörökítette az idős embereknek a telepítésre, az októberi forradalomra, az első és a második világháborúra vonatkozó visszaemlékezéseit. A szerző nekem is és még nagyon sokunknak tanárunk volt. Emlékszem, hogy a hatvanas évek elején a „régi" iskolában magnószalagról alkalmunk volt hallani Szitás Mihály bácsi első világháborús emlékeit.