A finn népkultúra [antikvár]

A föld, a nép és a természet volt mindig az az alaptényező, amely Finnország népkultúráját a különféle korszakokban alakította. Ezen az 1160 km hosszú és 540 km széles területen (338 145 km^) a természeti viszonyok, a település kiterjedése, valamint sűrűsége meglehetősen változók voltak. Az államhatárok különösen keleten változtak. A népesség nagy része finn volt, de a finn népfogalom hátterében ott vannak a korábbi településcsoportok és nemzetségi területek. Ősidők óta laktak itt lappok is, az ország déli és nyugati peremére pedig svéd népesség költözött. Ezen kívül volt kevés más népcsoport is. Mindezek sokoldalúvá tették a népszerkezetet. A népesség száma egykor a mainál sokkal kisebb volt, és idők folyamán egyenetlenül nőtt és a település bővült. Évszázadok alatt a finnek falusiakon és városiakon kívül több szociális és szakmai csoportba is tagolódtak, amelynek jelentősége, gazdasági lehetőségei és kapcsolatai a külső világgal idők folyamán megváltoztak és eltértek egymástól. Mindez mégis növelte az ismeretnek, a tudásnak és a tapasztalatnak azt a tökéjét, amelyet népkultúrának vagy népi kultúrának neveznek. A fejlődés feltételeit és a rá ható tényezőket tehát figyelembe kell venni, amikor a népkultúra szakaszait és változásait ábrázoljuk.TerületbeosztásFinnország ma tizenkét kerületre oszlik. A kerületbeosztás hátterében kirajzolódik a középkorban bevezetett igazgatási beosztás három várkerülete. Az 1634. évi közigazgatási reform a kerületek vezetőjévé a főispánt tette. 1775-től az országban hat és a 19. században nyolc kerület volt. Tervezik kerületek összevonását (1996).Településtörténetileg mégis a megyék voltak a legfontosabbak. A középkor elejétől Finnországban nyolc történelmi megyét ismerünk: Ahvenanmaa, Suomi (a későbbi Varsinais-Suomi - Voltaképeni-Suomi -), Uusimaa, Satakunta, Hame, Savó, Karjala és Pohjanmaa (valamint Lappföld) (1. térkép). Minden megyében vannak név szerint is ismert kisebb körzetek, mint Kalanti vagy Varsinais-Suomiban Vakka-Suomi és Pohjanmaaban Kainuu. Az utóbb említett megyét rendszerint még három részre osztották: Dél-, Közép- és Észak-Pohjanmaara. Hasonló beosztást ismerünk más tartományokból is, pl. Hamével kapcsolatban beszélünk Belsö-Haméröl; az utóbb említett párhuzamos elnevezésként Közép-Finnországban volt használatos már az ugyanolyan nevü kerületek alapítása előtt. Több kapcsolatban önálló körzetként jelenik meg Dél-Hame is. Uusimaat is rendszerint legalább két részre osztják: Nyugat-Uusima (a korábbi Raasepori kerület) és Kelet-Uusimaa (a régi porvooi kerület). A népi kultúrával foglalkozó leírásokban és általánosabban is használták a Karjalai Földszoros és a Ladoga-Karjala elnevezést, valamint az utóbb említett keleti részére (Sortavala keleti felén) a Határ-Karjaiát (Raja-Karjala). Amikor az első keleti határt 1323-ban délkeletről a Földszoroson át északnyugatra húzták meg, a nyugati oldalán maradt Viipuri-Karjala, a keleti oldalán pedig Kakisalmi-Karjala.